Ei n stein hegedül, avagy: hit, egyház, szükség
2009 augusztus 28. | Szerző: amfortas |
Nagyjából (átlag-embereknél) egyenlően fejlett a két agyterület…. amennyire a természet itt is egyensúlyra törekszik. Einstein szerette a zenét, ráadásul szívesen és jól hegedült, emellett jó átjárás volt a két agyterülete között, ennek köszönhetően, -és mindkét féltekéje jól fejlettsége révén, tudott túl a racionálison , fantáziáját szabadon engedve gondolatokat megfogalmazni, melyek segítségével aztán a fizikai törvények szigorú rendjét mélyreható szemléletváltozásokkal felülbírálta és felülírta. Einstein vallásos hitetlen volt. Sokan, sokféleképp magyarázták „vallásosságát” de én azt gondolom, amilyen messzire jutott a természettudományos megismerésben, olyaképpen lehetett egészen más fogalma Isten hogyanjáról és mikéntjéről, mint a templomban Istenhez fohászkodóknak.Az emberi agy egyik féltekéje emocionális üzemmódban, a másik racionális feladatok megoldásán szorgoskodik. A civilizáció kezdeteitől nagyjából a XX. századig a férfi és nő szerepköre határozottan elkülönült: a férfi halászott-vadászott, furfangoskodott, tette a túléléshez szükséges és a józan ész által diktált dolgát, az asszony otthon babrált a gyerekekkel, adta a szeretetet, meghittséget , családi tűzhely melegét. Az ember agyának mindkét féltekéje tehát megkapta, ami jár: az apa a racionális féltekét foglalkoztatta, mikor halászni-vadászni tanította fiát, az anya az emocionális agyat, mikor enni adott és megsimogatta buksiját. Aztán amikor eljött az idő, hogy munkába állt, „emancipálódott” a nő, kihűlt az otthon melege, s a kötődő közegek sem azt adták, amit annak előtte: az iskolában előkerült és előtérbe került a számokkal, képletekkel , logikát megkövetelő feladatokkal való foglalkozás igénye, és háttérbe szorult, elsorvadt az irodalom, zene, művészetek fontossága. Az elhanyagolt emocionális agyterület keresve az egyensúlyt és kiéhezve az érzelmi tápokra , itta a beszédét a szeretet igéjét hirdetőknek. Egyre –másra alakultak a hitközösségek, felekezetfélék és elveszettnek hitt érzelmek ébredtek a fiatal lelkekben. Szekták, de akár érzelmes húrokat pengető zenészek, együttesek, vallásosan fanatikus hívei vetették magukat az ilyen-olyan igehirdetők, önjelölt próféták lábai elé. „Gyere hozzám és mi szeretni fogjuk egymást, a szeretet a mi új otthonunk!”A lelki manipuláció új korszaka jött el ? De hát a régi igehirdetők is ott küzdenek , nyomulnak, egymással sokszor hajba kapva a koncon, mert ez a lehetőség, a hit birtokosának lenni, óriási hatalmi potenciált jelenthet. Kell-e nekem egyház, hogy higgyek valamilyen istenben? Kell-e, szükségem van-e egyáltalán a hitre, Istenre? E csak néhány fontosabb kérdés az ezer közül, ami mocorog bennem és igyekszem tömörítve leírni , mit gondolok. Még így is sok fejezetre lesz szükségem, úgy látom. És igénylem a vitát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Amfortas!
Bár nem szeretnék konokul ragaszkodni korábbi kérdéseimhez, de igazán nem válaszolódtak meg, sőt, bizonyos kijelentések inkább megismétlődtek………
Miért osztod fel a korábbi világot racionális férfi és emocionális női szerepre? Talán a vallás racionális? Vagy a lovagi költészet? A vadász csak racionális, vagy a természetkultuszok révén egy láthatatlan tartományt is birtokba vesz? Sámánizmus? Kultikus szertartások? Misztika? Festészet? Egyházi zene?
Ha filozófiailag nézzük, akkor a racionalizmus csak lassan bomlott ki, és teljes erővel a felvilágosodás után vált uralkodóvá. Ráadásul a racionális filozófia nem igazán jellemezte a Keletet.
Tehát megállja-e a helyét a levezetésed?
Miért mindig a hatalom aspektusát ragadod ki a vallási közösségekből? Miféle hatalmat tulajdonítasz nekik, amire törekszenek?
Te ismered a vallásos világot belülről? Úgy értem, hogy voltál-e elkötelezett tagja közösségnek, törekedtél-e megvalósítani annak hit- és erkölcsi rendszerét?
Tehát van-e belső rálátásod arra, amiről írsz?
…….miért a köznapi templomjáró hitét veted össze Einstein “rálátásával”?
Miért nem egy súlycsoportot keresel Einsteinnel? Miért nem egy neves teológia professzort vetsz össze vele? Miért nem azt az egyházi kollégiumot, amely hívő tudósokból áll, és ad a pápának tanácsokat?
Miért gondolod, hogy a természettudományos gondolkodás és látás átváltható vallási tudásra? Miért gondolod, hogy Einstein csak mert zseni, és mert tudós, ugyanolyan érvényes meglátásai lehetnek a lélekkel kapcsolatban?
Nem egyoldalú, hogy a kiéhezet lelkekre leselkedő veszélyt egyoldalúan a hit területére helyezed?
Talán a tudomány, a politika, a sport, a pénz, a szerelem, a játék nem lehet ugyanúgy pótlék, függés forrása? Nem válhat bármi “vallásos” hit tárgyává?
Nem leegyszerűsítés az önállótlanságból és gyengeségből eredő hitet csak konkrét vallási formákhoz kötni? A tudományban nem lehet vallásos módon hinni? A fejlődésben? A természetben?
Kedves Fülöp
Amint írtam, ezernyi kérdés feszül bennem./Vannak köztük költőiek és provokatívak./ Köszönöm, hogy hozzáadsz, segít, amikor magammal vitatkozom. Ezt a kis dolgozatot csak bevezetőnek szántam. Remélem, sorra kerül sok olyan kérdés is, amit felvetsz, ha figyelmesen olvasol, meg fogod látni a válaszokat, amikkel majd ismét lehet vitatkozni. Az értelmes vitának örülök, a hitbéli hovatartozásom marad magánügyem.
Kedves Amfortas!
Az újabb beírásodat majd elolvasom, a reagálásodat köszönöm, bár válaszod utolsó mondata kissé dühössé tett. Nézd el nekem, hogy az elmúlt napok levitték a toleranciaküszöbömet, de ha figyelmesen elolvasod a kérdésemet, akkor nem azt kérdeztem, hogy mi a hitbéli hovatartozásod, és a kérdésre adható választból ennek nem is kellene kiderülnie……..
Még írni fogok…..