A megélhetési “barát”

 

  Barát?

Hány barátod van?  Nekem nincs ám sok, ha jól összeszámolom, 5 – 6.  A barát az, aki ismer… és mégis szeret. Ahogy Nietzsche mondja: “a

szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét”. A barát, akivel

mindent megbeszélhetsz, és figyel rád. A barát csak adhat. Az ilyen

értelemben vett „
jó” ember a jónak abban a barátja, hogy számára “jó”, és nem abban, hogy hasonló.  Tehát

a barát valami olyasmi, ami jó, ami szeretetre méltó. A szeretetre

méltó pedig kedves a jó számára. Egy igaz barát, aki ha nevetsz veled

nevet, ha sírsz összeszedi könnyeidet
. Aki észreveszi, ha gondban vagy, együtt gondolkodik veled, akire lehet számítani a bajban. Érdek nélkül.

Márai Sándor azt írja: a barátság abban áll, hogy két ember kézfogás és

ígéret nélkül egy életre jótáll a másikért. Tehát, hány barátod is van?

A kapcsolat-barát? Az érdek-barát, az önmagában értékké vált kapcsolati

tőke? Miért a barátok olyan alacsony száma? Bezárkóztunk, bizalmatlanná

váltunk? Olvastam nemrég valami graffiti-félét : “minél több embert

ismerek meg, annál jobban szeretem…a kutyám”  hm. A barátságnak van

egy lélektani védő funkciója: maga a tudat, hogy van, már ad egyfajta

biztonságot. Lehetséges, hogy csak egyszerűen az a néhány barát elég,

többet nem bír el a barátságért felelős génünk?(ha van egyáltalán

ilyen) Nagyságrendekkel több a haver és négy számjegyű is lehet az

ismerősök száma. Lehet-e egyáltalán mondjuk, tíznél több barátunk? Vagy

csak gondoljuk, hogy van… no és, ha más, nagyobb szám jön ki?

Barátaim köszönik, megvannak. Azt viszont látom, hogy nő azok aránya,

akiknek alig vagy talán egyetlen lelki társuk sincs. Lehet, hogy

számukra, – számunkra is más lett a barátság, mint fogalom, tartalma?  Kimondható–e

hogy a fogyasztói szemlélet egyre inkább beférkőzik a személyes

kapcsolatainkba? Egyre többet várunk el tőlük, miközben magunk

energiát, időt nem nagyon áldozunk rájuk. Nézz meg egy-egy kapcsolati

vagy akár társkereső weboldalt. Ha a kapcsolatok úgy és olyan formában

alakulnak ki, rögzülnek, ahogy ott általában vélhető, nem nehéz

következtetni e kapcsolatok mélységére. Talán kapcsolatok

érdekhálójának nevezném inkább azt a hálózatot, ahol az egyszer a

villamosmegállóban majdnem mellettem álló illető is ismerős és egy

barátféle kapcsolat hirtelen felindulásból, gyatra megfontolások okán

törlődik, ismeretlenné lényegül át. Tegnap még szerettük egymást, ma

meg már elfordítjuk fejünket, ha véletlenül szembetalálkozunk? Milyen

barátság lehetett az? Olyan, ahol nem volt soha mögöttes szeretet,

olyan, amit valamiféle érdek-kötelék tartott hol szorosabban, hol

esetlegesen össze. Manapság már egy sor olyan érték számít a

barátságban, amely valamilyen fogyasztói szemléletet tükröz… És mind

gyakoribb, hogy az emberek magukat és leendő társaikat is adható,

vehető terméknek tekintik
. Segítsen

a dolgok elintézésében, legyen ott, amikor szükség van rá, hallgasson

meg és adjon tanácsot (amilyet épp szeretnél hallani), vagy adjon

kölcsön ezt-azt, pénzt, paripát, posztót… Komoly elvárásaink vannak,

miközben befektetni nem nagyon akaródzik. Ha valami apró homokszem

kerül a gépezetbe, felszámoljuk az egészet, és kész. Majd lesz másik.

Sokkal hamarabb rúgunk fel akár hosszú barátságokat is, ha nem kapjuk

vissza belátható időn belül, amit adtunk – és ez az idő egyre rövidül. És már megint az a drága, istenverte irígy idő!                                                                       

„–

Van egy kis időd? Szeretnék beszélgetni veled! Van egy nagyszerű dolog,

el akarom mondani, mert tudom, hogy pont erre van szükséged! Mindenre

jó és gazdag leszel (velem együtt) el kellene jönnöd egy előadásra, nem

fogod megbánni! Saját érdekedben szakítanod kell erre időt, másfél óra

az egész, de meg fogja változtatni az életedet! – „  Ugye, ismerős? ……..Mind gyakoribb, hogy az emberek magukat és leendő társaikat is adható, vehető terméknek tekintik.
Egy ilyen barát mindig egy barát miatt a barátunk, a valódi barát azonban soha nem lehet valamilyen más barát miatt a barátunk.  Kiveszőben

vannak a munkahelyi barátságok az egyéni nyomulás kényszere és a nagy

fluktuáció miatt, a szomszédsági kötelékek is átalakultak, és a

politika eredményeképp oda jutottunk, hogy könnyen stigmatizálunk,

eszerint újrarajzoljuk a kapcsolattérképünket, a politika által

gerjesztett polarizálódás okozta kapcsolat-átrendeződésről nem is

beszélve. Az már egy másik súlyos fejezet.

                      

                                                            Barát?

Tovább a blogra »