A megélhetési “barát”

2009 augusztus 6. | Szerző: amfortas |

 

  Barát?

Hány barátod van?  Nekem nincs ám sok, ha jól összeszámolom, 5 – 6.  A barát az, aki ismer… és mégis szeret. Ahogy Nietzsche mondja: “a
szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét”. A barát, akivel
mindent megbeszélhetsz, és figyel rád. A barát csak adhat. Az ilyen
értelemben vett „jó” ember a jónak abban a barátja, hogy számára “jó”, és nem abban, hogy hasonló.  Tehát
a barát valami olyasmi, ami jó, ami szeretetre méltó. A szeretetre
méltó pedig kedves a jó számára. Egy igaz barát, aki ha nevetsz veled
nevet, ha sírsz összeszedi könnyeidet. Aki észreveszi, ha gondban vagy, együtt gondolkodik veled, akire lehet számítani a bajban. Érdek nélkül.
Márai Sándor azt írja: a barátság abban áll, hogy két ember kézfogás és
ígéret nélkül egy életre jótáll a másikért. Tehát, hány barátod is van?
A kapcsolat-barát? Az érdek-barát, az önmagában értékké vált kapcsolati
tőke? Miért a barátok olyan alacsony száma? Bezárkóztunk, bizalmatlanná
váltunk? Olvastam nemrég valami graffiti-félét : “minél több embert
ismerek meg, annál jobban szeretem…a kutyám”  hm. A barátságnak van
egy lélektani védő funkciója: maga a tudat, hogy van, már ad egyfajta
biztonságot. Lehetséges, hogy csak egyszerűen az a néhány barát elég,
többet nem bír el a barátságért felelős génünk?(ha van egyáltalán
ilyen) Nagyságrendekkel több a haver és négy számjegyű is lehet az
ismerősök száma. Lehet-e egyáltalán mondjuk, tíznél több barátunk? Vagy
csak gondoljuk, hogy van… no és, ha más, nagyobb szám jön ki?
Barátaim köszönik, megvannak. Azt viszont látom, hogy nő azok aránya,
akiknek alig vagy talán egyetlen lelki társuk sincs. Lehet, hogy
számukra, – számunkra is más lett a barátság, mint fogalom, tartalma?  Kimondható–e
hogy a fogyasztói szemlélet egyre inkább beférkőzik a személyes
kapcsolatainkba? Egyre többet várunk el tőlük, miközben magunk
energiát, időt nem nagyon áldozunk rájuk. Nézz meg egy-egy kapcsolati
vagy akár társkereső weboldalt. Ha a kapcsolatok úgy és olyan formában
alakulnak ki, rögzülnek, ahogy ott általában vélhető, nem nehéz
következtetni e kapcsolatok mélységére. Talán kapcsolatok
érdekhálójának nevezném inkább azt a hálózatot, ahol az egyszer a
villamosmegállóban majdnem mellettem álló illető is ismerős és egy
barátféle kapcsolat hirtelen felindulásból, gyatra megfontolások okán
törlődik, ismeretlenné lényegül át. Tegnap még szerettük egymást, ma
meg már elfordítjuk fejünket, ha véletlenül szembetalálkozunk? Milyen
barátság lehetett az? Olyan, ahol nem volt soha mögöttes szeretet,
olyan, amit valamiféle érdek-kötelék tartott hol szorosabban, hol
esetlegesen össze. Manapság már egy sor olyan érték számít a
barátságban, amely valamilyen fogyasztói szemléletet tükröz… És mind
gyakoribb, hogy az emberek magukat és leendő társaikat is adható,
vehető terméknek tekintik. Segítsen
a dolgok elintézésében, legyen ott, amikor szükség van rá, hallgasson
meg és adjon tanácsot (amilyet épp szeretnél hallani), vagy adjon
kölcsön ezt-azt, pénzt, paripát, posztót… Komoly elvárásaink vannak,
miközben befektetni nem nagyon akaródzik. Ha valami apró homokszem
kerül a gépezetbe, felszámoljuk az egészet, és kész. Majd lesz másik.
Sokkal hamarabb rúgunk fel akár hosszú barátságokat is, ha nem kapjuk
vissza belátható időn belül, amit adtunk – és ez az idő egyre rövidül. És már megint az a drága, istenverte irígy idő!                                                                       

„–
Van egy kis időd? Szeretnék beszélgetni veled! Van egy nagyszerű dolog,
el akarom mondani, mert tudom, hogy pont erre van szükséged! Mindenre
jó és gazdag leszel (velem együtt) el kellene jönnöd egy előadásra, nem
fogod megbánni! Saját érdekedben szakítanod kell erre időt, másfél óra
az egész, de meg fogja változtatni az életedet! – „  Ugye, ismerős? ……..Mind gyakoribb, hogy az emberek magukat és leendő társaikat is adható, vehető terméknek tekintik. Egy ilyen barát mindig egy barát miatt a barátunk, a valódi barát azonban soha nem lehet valamilyen más barát miatt a barátunk.  Kiveszőben
vannak a munkahelyi barátságok az egyéni nyomulás kényszere és a nagy
fluktuáció miatt, a szomszédsági kötelékek is átalakultak, és a
politika eredményeképp oda jutottunk, hogy könnyen stigmatizálunk,
eszerint újrarajzoljuk a kapcsolattérképünket, a politika által
gerjesztett polarizálódás okozta kapcsolat-átrendeződésről nem is
beszélve. Az már egy másik súlyos fejezet.

                      
                                                            Barát?