GRAFOMÁNia

2009 július 28. | Szerző: amfortas |

Lucretius úgy gondolta, hogy a betűk folyamatos mozgásban lévő atomok, és permutációjukkal hozzák létre a legkülönfélébb  hangokat, szavakat . Továbbmenve, a  kabbalisztikus írások tanúsága szerint pl. a világmindenség titkai  az írásjelek kombinatorikájában rejlenek, a matematikusok logikus megközelítése szerint pedig , ha egy majomnak végtelen időt adunk, meg fogja írni Shakespeare összes műveit. Néhány éve egy napilap úgy reklámozta magát, hogy egy abc betűsor alá ezt írták: „ebből próbáljuk a legjobbat kihozni”. A grafomán az pedig grafomán. Legegyszerűbb megjelenését optikai környezetszennyezésként kapjuk arcunkba attól a graffitistól, aki a saját teg-jénél elakadt, de azt aztán mindenhol látni szeretné.  A fejlettebb grafomán íráskényszere sokszor fékezhetetlen szófosásban és fésületlen gondolatsorokban nyilvánul meg. Benn van a fejében az a sok-sok gondolat, információ és az ezeket megjelenítendő szavak kimeríthetetlen szótára. Többnyire nem iskolázott, inkább autodidakta módon „kiművelt” ember.    A legkorszerűbb megjelenési forma a grafomán számára természetesen a blog. /Mostanában kezdek nekem gyanús lenni, hogy én is kicsit grafomán vagyok, hiszen írom ezeket a bejegyzéseket, és bár terápiás céllal kezdtem bele, de élvezem és viszont az is megnyugtat, hogy nincs kényszerérzetem. Azonfelül, amennyire magamat ismerem, sokszor nehéz szülés egy-egy számomra is nehezen elviselhető mondat, ellentétben a grafománnal, aki, ha jól működik, többnyire simán kiráz a tollából veretes mondatokat, akkor is, ha nem áll mögötte fajsúlyos gondolat./
A nagy írókról megkockáztathatjuk, hogy többnyire grafománok, sokuk önbevallottan az, Móricz Zsigmondtól Szentkuthy Miklóson keresztül Esterházy Péterig  vagy a tiszteletreméltó Diurnus, aki ma már az újságírást is leginkább blog formájában gyakorolja . A grafománia gondolati kitüremkedések kényszeres, írásos vetülete többnyire nemes és értékteremtő szándékkal. Winston Churchill nem csak írástudó, de egyenesen grafomán volt. Megérte neki és nekünk: a világháborúkról szóló könyveiért még irodalmi Nobel-díjat is kiérdemelt. No aztán van olyan grafomán, aki minden fórumba befirkál, ámbár pedig pár tekercs wc- papír is megtenné (ha nem nagyon használt), hogy leírhassa magasröptű és nagyképűen komoly véleményét ! A grafománok mániája hogy minden véleményre rákommentelnek , és ez talán önbizalom-hiányos magatartás is, többnyire a félművelt, autodidakta tudáshalmozók önigazolási-bizonyítási kényszeréből ered, vagyis íráskényszerükből adódóan keresik a bajt. Nehéz, de nem lehetetlen egy bizonyos szint felett a búzát különválasztani az ocsútól, és ehhez sokszor nem elég átlátni a szóözön esztétikáját, de a tartalmi rész kritikájához is megfelelő érettség bölcsesség , műveltség …és persze türelem igényeltetik.