Határkövek , 4.

2009 július 20. | Szerző: amfortas |

Néhanapján szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy mindannyian megsértettünk már másokat oly módon, melyet nem szeretünk elismerni. Ha tudatában vagyunk az ok-okozat univerzális törvényének, úgy  lelkiismeret-furdalásunk ébred az általunk előidézett spirituális károk miatt. De túl gyakran emlékezünk inkább csak a jó dolgokra, amiket megtettünk és könnyen elfelejtjük a rosszakat.  Dávid király okosan mondta: “Mindig magam előtt tartom a vétkeimet.” Amikor pozitív cselekedeteinkre fordítjuk a figyelmünket, sokszor azt gondoljuk: ” nézd meg mit csináltam. Nem vagyok csodás, hol van a jutalmam ezért?”  És ezt milyen gyakran megéljük?
Ellenben ha megpróbáljuk megidézni múltbéli sötét pillanatainkat és így emlékszünk: “ej, az nagy kavarás volt, nem hiszem el, hogy ezt vagy azt megcsináltam, milyen fájdalmat okozhattam annak az embernek!” akkor ezzel kicsit eltávolítjuk a fullánkot a negatív cselekedeteinkből. Vegyük a bátorságot arra, hogy belelássunk saját hibáinkba.  És ha valaki szenved a bűntudattól (- szeretnék találkozni azzal, aki nem -) akkor talán meg fog tudni szabadulni a bűntudat terhétől.  A legfőbb célja  annak, hogy feldolgozzuk azokat a fájdalmas pillanatokat, az kell legyen , hogy tanulni tudjunk valamit magunkról és ki tudjuk javítani a lelkünkben megbúvó rosszaságot, ami nyomaszt, a bűntudatot. Amikor visszaemlékezel azokra a nem olyan szép dolgokra, amiket megtettél, ajánlom, hogy valld be őket legalább magadnak. Gyónj meg magadnak.
A benned lévő másik ember rá fog kényszeríteni arra, hogy vizsgáld meg jobban magad… És amikor megtalálsz valamit, amit érdemes megfontolni, azon kívül hogy elbeszélgetsz magaddal arról amit tettél, és átérzed a másik ember fájdalmát (amennyire megengedheted magadnak együtt érezni azzal, amit ők érezhettek ), tedd fel magadnak a kérdést : Miért tettem meg azt a dolgot, vagy dolgokat? Mi az, amit a lelkemnek tanulnia kell?  Miért hazudtam? Gyakran csak azért, mert nem akartam vállalni valamiért a felelősséget. Én megmondhatom, hogy ez a felismerés pozitív hatást váltott ki életemre, ezáltal segítve, hogy eltávolítsa a kapcsolataimban levő gátakat, amelyek éveken keresztül leragadtak egy helyen.  Ha negatív dolgot cselekszel és rejtőzöl előle, akkor biztos lehetsz abban, hogy gyökerében ott van az egyik fő problémád.  Vegyük magunknak a bátorságot, belelátni saját hibáinkba, és próbáljuk kigyomlálni a sötét gyökereket, a bűntudat terheit. És itt egy újabb határkőhöz érkeztem: ha ki is tudom mondani őket, annak, akit megillet.