Csiszolgatom határköveimet

2009 július 18. | Szerző: amfortas |

Csiszolgatom köveimet….

Ha a külvilággal van bajod, nézz a tükörbe és ha az még nem koszolódott túlontúl el, meglátod Magad. Lehet, hogy egy adócsalót látsz, lépten-nyomon törvényszegőt, trükközőt, környezetszennyezőt, potyautast, haszonlesőt, előítéletekkel felvértezett erkölcs-csőszt, köztörvényes közvagyontolvajt….

Az vesse rám az első (és lehetőleg csiszolt) követ, aki maga értékrendje által felállított magas mércéknek töretlenül és mindig megfelel. Életem útkeresés, tapogatódzás, határkövek kijelölése, ezeket többnyire hibáimból okulva építem föl, és lépten-nyomon saját, újabb és újabb hibáimba ütközöm. De mert igényes vagyok önmagammal szemben, igyekszem észrevenni és korrigálni, ha szükségét látom. Nem várhatom el, és nem is vágyom rá, hogy az alapvető etikai törvényeken felül más jelöljön ki számomra határköveket. Nem mindig és nem azonnal sikerül. Csiszolgatom köveimet.  Magamnak állítok föl értékrendet, ami nem feltétlenül felel meg a társadalom, környezetem érték és érdekrendszerének. Leginkább a természet segít, csiszolja együtt velem. Nézz körül, vedd észre (Magad és Magad körül a világot) és  érteni fogod.

Elvárom és vállalom a kritikát,  ámde  elutasítom a bornírt, ostoba, felületes és előítéletes  szavakat. Az írástudókat nem életük és leírt gondolataik összhangjáért kérik számon… Azonban én nem írástudóként, csak egyszerű gondolkodó emberként írom le, amit érzek, amit gondolok, amit megélek, és többnyire magam „szórakoztatására”  de főleg magam okulására, értékrendjeim és értékítéletem összevetéséül  és magam épülésére. Rengeteg erdő az én mondandóm , de grafomán nem vagyok. Kiírom magamból, amit tudok és sejtek, de a lényeg mégis itt marad legbelül, engem erősít, határköveimmel bástyáz körül, megvéd,  -sokszor saját magamtól. Csiszolgatom köveimet.