Határkövek 3.
A nemrégmúltban egy esti fogadáson
kellemetlen esetnek volt Fülep közvetlen
tanúja: Egy „sportoló” aki magán és
üzleti életben nagykópé, nevezzük Nalának , durván nekitámadt Zénónak, (aki egy
magas Grémium feje) vélt sérelmeit
levezetendő. Nem hangzott itt el észérv, csak szidalmazás és: fenyegetés. Az esemény végkifejlete
fegyelmi határozattal (Írásbeli figyelmeztetés) zárult le. Az eset majd egy
évre rá ismételten megtörtént, más,kisebb de ugyancsak nagy megbecsülést élvező
tisztségviselővel , Gillával, és ismételten
tanúja volt Fülep e nagy ember megbotránkoztató
viselkedésének. Ez a magatartás, -úgy gondolta-, nem intézhető el azzal, hogy
az illető alkoholos befolyásoltság alatt alázta meg nagy nyilvánosság előtt Gillát.
Meglátása szerint vannak ugyanis nem kevesen, akik úgy gondolják, más
területeken szerzett érdemeik alapján többet engedhetnek meg maguknak, mint
amit akár a jó ízlés még elbír. Kérte tehát Fülep az eset
kivizsgálását és a szükséges lépések
megtételét, javasolta főfoglalkozású tánc és illemtanár alkalmazását . Úgy remélte
továbbá, hogy a Szövetség, melynek
berkeiben már több hasonló eset megtörtént, erős és büszke szervezetként egy
pillanatig sem mérlegeli ilyen esetekben
a visszaesően elmarasztalható viselkedésű személy státusát, esetleges szponzori
viszonyát a Szövetséggel…
Nala
köszöni, jól van. Nincs fegyelmi, nincs
ügy, nem lesz tánc és illemtanár, de (talán) lesz szponzorpénz.
Nem szerencsés olyan helyzetbe kerülni,
hogy zsarolhatóvá-kiszolgáltatottá váljék ember és Szervezet. Életem nagy teljesítményének tartom, hogy nem alázkodtam,
nem keveredtem soha kiszolgáltatott helyzetekbe. Ez az én szabadságom egyik
legjelentősebb határköve.