Határkövek 2.

2009 július 15. | Szerző: amfortas |

 

Az emberi kapcsolatokat érdek szerint mérlegelni,  aszerint adni, hogy mit kaphatunk cserébe, mi hozható ki ezáltal a másikból, aztán, ha elfogy  az érdek, elfogy a figyelem is: önmagunkat minősíti. Többnyire az érzelmileg satnya ember jellemzője. Vedd észre ! (Magad s a Másikat) Az ilyen kapcsolat jobban teszi, ha plátói marad, s így Te is igényes maradtál önmagadhoz.

Fülep  szokása szerint apróbb-nagyobb figyelmességekkel  jelezte  szeretteinek irántuk érzett megbecsülését. A friss kapcsolatok sokszor hasonlóképpen viselkedtek: apró kis csacskaságokkal lepték meg, gyertyafényben úszó lakásba várták vacsorára, még névnapra is jutott virág. Aztán a barátok, „szerettek” részéről el- elmaradoztak a figyelmességek,  viszont megmaradtak az elvárások, sőt, szélsőséges esetekben számonkéréssé lényegültek át .  Az emberek hamar megszokják a jót, észre sem veszik a kedvességet, figyelmességet, a hétköznapok  nyűgjei kérnek helyet maguknak, kiszorítva az egymás iránti érzelmek, megbecsülés aprócska jelzéseit.

                                           

Szurik úgy volt ezzel a Füleppel, akit óvatosan kezdett felfedezni magának, hogy kezdetben a figyelmességek aprócska  jeleit adta hozzá kapcsolatuk felépítéséhez. Aztán amint múltak a hetek-hónapok,  elmaradozott egyre mindaz, ami már e kapcsolat fenntartásához  feleslegesnek ítéltetett…végül a másik figyelmessége olyképpen  számszerűsödött, hogy  matematikai összeadás-kivonásként került be  egy bonyolult képletbe, melynek eredménye Szurik részéről nullára jött ki. Szurik még azt a fáradságot sem vette, hogy e matematikai levezetésbe beavassa az akkor már érdekköréből kikerülő kapcsolatát. Majd  kerül ide is kép-illusztráció. Majd…

Ha igazán szereted és megbecsülöd a másikat,vállald fel: itt nincs adok-kapok.   Tehát : soha ne mérlegelj.