Határkövek 1.

2009 július 15. | Szerző: amfortas |

                                 

 

Kelep és Fülep egy sör mellett beszélgettek, szóba került egy régmúlt eset, melyre Kelep máshogy emlékezett mint Fülep.  Kelep biztos lévén dolgában fogadást ajánlott, melyet Fülep , ugyancsak biztos lévén dolgában , -de mert Úriember  nem fogad arra, amiben biztos,  eleinte elvetett.  Kelep azonban annyira erősködött, hogy végül száz Spiró-Huncutban fogadtak. A fogadást eldöntendő Kelep az általa legkompetensebbnek ítélt  Filep felhívását javasolta. Filep az esetet pont úgy írta le, ahogy arra Fülep is emlékezett…. És itt az emberi hiúság egyik határkövéhez érkeztünk:  Kelep annyira biztosnak tartotta saját állítását, hogy nem látva be  az elvesztett fogadást, újabb, még kompetensebb személyek felhívását javasolta, igazát bizonyítandó.  Fülep belátta, hogy veszített.

Vannak emberek, akik soha nem képesek belátni, ha nincs igazuk, az Úristenhez is elmennének, a becsületüket is feláldoznák . Ezért az ilyen jellemhibás embereket elkerülni bölcs dolog, mert ott csak vesztes lehetsz.