Kik vagyunk
valójában?
Fizikai testünk nem az, aki vagyunk. Eltávolíthatjuk
egy ember szívét, helyébe ültethetjük egy donor szívét, és az az ember
ugyanolyan marad, mint a műtét előtt. Sok belső szerv cserélhető. Mégis, a
továbbiakban is szeretjük ugyanazokat az embereket, ugyanazokat a hobbikat és
ugyanazokat az ételeket. És fordítva: az
ember megélhet egy traumát – akár fizikait, mentálisat vagy érzelmit – és már soha
nem lesz olyan, mint amilyen előtte volt. A fizikai test közben nem változott
meg, vagy a változás láthatatlan a szabad szem számára, a személy pedig teljesen másmilyenné lesz.
Megváltoztathatjuk az ember belsejét és ő ugyanolyan marad. Ha viszont valami
megtörténik vele – melyet külső hatások idéznek elő – teljesen megváltozik. Az élete folyamán sok minden megtörténik egy
emberrel. Egy dolog viszont biztos – ma nem vagyunk már ugyanaz a személy, aki
valamikor korábban voltunk.
Hát akkor,
kik vagyunk?
Az a
személy aki ma vagy , az sem az
igazi éned. Az igazi éned az a valaki, aki felé törekszel, ami miatt dolgozol. Ha
húsz éve dolgozok magamon, akkor sem érezhetem azt, hogy elértem a végső
énemet.
Nem
engedhetjük meg magunknak, hogy ahhoz a személyhez kötődjünk, aki most vagyunk.
Az a személy, aki most vagyunk, vezet minket azokra a lépésekre, amiket meg
kell tennünk ahhoz, hogy megtaláljuk kinek is kell lennünk. Akkor is, ha az
élet meghozza a sikereket – nagyokat és kicsiket – ne tedd fel a lábad az
asztalra pihenni. Határköveket kell
kitűznünk, vagy akár megalkotnunk magunkban és ehhez kell próbálnunk igazodni.
Mindíg tudd, mikor érted el egy határköved és ez erősítsen Téged. Mert számtalan határkő
van még előtted, de minél több kitűzött kövön jutsz túl, annál könnyebb lesz
legyőzni a még előtted állókat. Ebben higyj. Vizsgáld, hogy hol vagy és merre
tartasz. Biztos lehetsz abban, hogy még nem tartasz ott…
Mostantól határköveimet
szeretném számba venni.