Parsifal II.

2009 június 27. | Szerző: amfortas |

A Parsifal ( miként a Ring is)  a megszabott idő szentségére épül. Olyan hős eljövetelét várja, aki a romlott világot a bűn terheitől megszabadítja, s helyreállítja az idő eredeti tisztaságát és teljességét. A ciklikus világrend ismétlődő állandóságát a meghaló és feltámadó istenek kultuszának rituális részleteit magába olvasztva az egyirányú idő a nyugati gondolkodás lienaritása felé tör utat a próféciák beteljesítésével és az univerzális rendben támadt káosz lekűzdésével. Parsifal,  a tudatlan balga hallatlan lelki mélységeket és magasságokat jár be, amíg elér egy  magas „hivatalt”, s ezalatt hatalmas átváltozáson megy keresztül, eljut a legkomolyabb emberi érettség szintjéig, a részvét útján odáig,  hogy jót cselekedjen embertársaival. A darabnak a vallásos közeg csak emelkedett színt, hangulatot ad, de az ember  átváltozása a döntő cselekmény és ami Parsifal fejlődésében, átalakulásában  végbemegy , amit tapasztalatszerzésben, hősi magatartásban megszenved, az igazi drámai folyamat. Dráma tehát a Parsifal és nem misztériumjáték. A drámai  cselekmény igényli a zenében a lassú tempókat, de egy dolog, ha valami lassú, s megint más, ha unalmas. Ez a lassúság, ez a tempó ki van töltve izgalommal. Ha intenzív a melódia, akkor lehet a zene bármilyen lassú , nem válhat vontatottá, unalmassá, legfeljebb annak számára aki nem készül fel erre. Wagner Parsifalja hallatlan intenzitást áraszt magából, s aki ezt átérezte, páratlan élménnyel gazdagodott .  Hatmilliárd emberből tegnap mintegy kétezer…