Megtalálod az Igazit?
2009 június 28. | Szerző: amfortas
Megtaláltam az igazit?
Azt gondolom, fontos kellene legyen, amikor föltesszük ezt a kérdést, felkészíteni magunkat a másik kérdésre is: megtalált-e bennünket az igazi? Menyi kapcsolat, együttlét, házasság épült és dőlt romba a „megtaláltam az igazit” önbecsapásából, mert kölcsönösen ezt kerestük és véltük megtalálni egymásban, és nem akartuk észrevenni, hogy az , ami majdnem az, az mégsem az ! Megtalálhatom-e az igazit? Ennek első és legfontosabb előfeltétele a mélyreható önismeret. Mert mihez, kihez képest is keresem az igazit? Nem nagy elvonatkoztatásokon keresztül vezet az út a kérdés megválaszolásához, hanem egyszerű, de minden szubjektivitást mellőző önvizsgálatból. Lehet egy önvizsgálat szubjektív? Ha komolyan akarom venni magamat, akkor annak kell lennie.
Csak azt tedd másokkal, amit magaddal is megcselekednél. Csak úgy akard a másikat, ahogy magad is elvárnád, de legalábbis remélnéd, hogyan akar a másik. Nyilván nem azt kapod, amit elvársz, de lehet, hogy ennél jobbat. Vagy csak azt, amit megérdemelsz. Ilyenkor illendő az utólagos önvizsgálat. És , ha ezt komolyan veszed, oly módon építkezhetsz belőle, hogy több eséllyel talál meg majd a lehetséges igazi. Ha arra gondolok, hogy a majdnem igazit próbáltam-e igazivá formálni, ezzel azt mondom: a magam képére akartam megváltoztatni. Alapállásom mégis az kellene legyen, hogy elfogadom a másikat olyannak, amilyen, s ehhez képest határozom meg magam, és kapcsolatomat, mindamellett ennek mentén mérhető fel kapcsolatom fontossága is. Mennyit hibáztam, amikor nem így gondolkoztam. Menyire tudtam éppen azzal elrontani a vélt igazi kapcsolatom, hogy magam helyett a másikat akartam „fazonírozni”. Amikor fontosabbnak véltem a harcos küzdést egy célért , Valakiért az önvizsgálat csendes magányánál.
Igen, az úgy kell legyen, hogy ha és ameddig valakit nagyon szeretek, addig egészében elfogadom , addig örömet lelek benne, úgy, ahogy Ő van. Addig. Abban a pillanatban, amikor valakit kritizálok, már nem úgy szeretem azt az embert. Akkor már farigcsálom Őt, már nem fogadom el egészében, és megfeledkeztem arról, hogy nem kereshetem magamat benne. Ha már a kapcsolatom részleteit elemezgetem, ott szeretetről szó alig lehet. Ha valakit nagyon szeretsz , el vagy ragadtatva Tőle, olyannyira, hogy már megijeszt, mennyire szereted és nem akarod ennyire szeretni, mert félsz a csalódástól, akkor csak azt kell tenned, hogy egy kis részletre menj rá az egészből, és attól kezdve lehet, hogy nem fogod tudni úgy szeretni. Szereted az arcát? Nézd meg a bőrét: ott egy pattanás és máris utálod. Gyönyörködsz benne, mikor szemtől szemben látod, képével nem tudsz betelni? Hát a profilja? Ha szereted, nem hogy nem érdekel, de általa szerethetővé nemesült a szokatlan nagy orr. A különös, az egyéni: ez csakis Ő. És a másik akkor végre nem azokkal a gátlásokkal lesz elfoglalva, hogy a pattanásáért, nagy orráért kerülhetett hátrányos helyzetbe, hanem, hogy valaki ezzel együtt elfogadja, ezzel együtt szereti. Abban a pillanatban, hogy valaki elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, már úgy tudunk élni és felnőni magunkhoz, hogy ne kelljen állandóan azok ellen a fránya erők ellen küzdeni, hogy ezt kellene, így kellene, úgy kellene ezt vagy az csinálni, hogy a másiknak megfeleljek. Magadnak kell megfelelned és igényesnek lenned, ehhez képest megtalálnod a másikat. Meg fogod találni az Igazit.
Parsifal II.
2009 június 27. | Szerző: amfortas
A Parsifal ( miként a Ring is) a megszabott idő szentségére épül. Olyan hős eljövetelét várja, aki a romlott világot a bűn terheitől megszabadítja, s helyreállítja az idő eredeti tisztaságát és teljességét. A ciklikus világrend ismétlődő állandóságát a meghaló és feltámadó istenek kultuszának rituális részleteit magába olvasztva az egyirányú idő a nyugati gondolkodás lienaritása felé tör utat a próféciák beteljesítésével és az univerzális rendben támadt káosz lekűzdésével. Parsifal, a tudatlan balga hallatlan lelki mélységeket és magasságokat jár be, amíg elér egy magas „hivatalt”, s ezalatt hatalmas átváltozáson megy keresztül, eljut a legkomolyabb emberi érettség szintjéig, a részvét útján odáig, hogy jót cselekedjen embertársaival. A darabnak a vallásos közeg csak emelkedett színt, hangulatot ad, de az ember átváltozása a döntő cselekmény és ami Parsifal fejlődésében, átalakulásában végbemegy , amit tapasztalatszerzésben, hősi magatartásban megszenved, az igazi drámai folyamat. Dráma tehát a Parsifal és nem misztériumjáték. A drámai cselekmény igényli a zenében a lassú tempókat, de egy dolog, ha valami lassú, s megint más, ha unalmas. Ez a lassúság, ez a tempó ki van töltve izgalommal. Ha intenzív a melódia, akkor lehet a zene bármilyen lassú , nem válhat vontatottá, unalmassá, legfeljebb annak számára aki nem készül fel erre. Wagner Parsifalja hallatlan intenzitást áraszt magából, s aki ezt átérezte, páratlan élménnyel gazdagodott . Hatmilliárd emberből tegnap mintegy kétezer…
Parsifal
2009 június 23. | Szerző: amfortas
Wagner hatalmas ívű eszmei hidat épített művei között. A költői és zenei koncepció valamennyi alkotását egybefűző belső összefüggésektől válik páratlanul gazdaggá, az életmű pedig szerves egésszé, befejezetté.
A Grál eszméje vezérfonala volt alkotásainak kezdettől fogva, a Nibelung Ring története is erre épült. Később Schopenhauer és a Buddhizmus olvasása gondolkodtatta el az emberi szenvedésről. A Trisztán és Izolda az egyén tragikus önmegsemmisítése. A Ring-ben az emberi hatalomvágy az egész világot rombolja szét. A lélektani fordulat előjelei a Nürnbergi Mesterdalnokok-ban a belátó lemondásig vezetnek, végül a Parsifal-ban mindez a példabeszéd magaslatáig emelkedik : a szenvedőkkel együttérezve lehet csak a világot meggyógyítani.
Közhelyes megállapítás, hogy Richard Wagner életművének egészét áthatja a szeretet általi megváltás gondolata. A világ elviselhetetlen valóságával szemben az egyetlen menekülési lehetőség a szerelem – mivel azonban a világban -szerinte-, a szerelem is lehetetlen, a wagneri hősök és hősnők csak haláluk után egyesülhetnek. Senta és a Hollandi, Erzsébet és Tannhäuser, Sieglinde és Siegmund, Brünnhilde és Siegfried, Trisztán és Izolda története egyaránt ennek a témának egy-egy variációja. Természetes, hogy Wagner utolsó nagy műve, a Parsifal is ezt a témát variálja. Amennyire nyilvánvalóak azonban a hasonlóságok (hiszen nem kell sokat magyarázni, hogy Parsifal egész életútja is a szeretet általi megváltást példázza), legalább annyira szembeszökőek a különbségek is. A „szent ünnepi színjáték” világában a megváltás már nem a férfi és nő közötti szerelem, hanem a szeretet jegyében történik meg – sőt, a szerelem és az érzékiség, legalábbis első látásra, Kundry és Klingsor jóvoltából negatív oldalra kerül. Ez persze túlzott leegyszerűsítés. Ahogy Mozart Varázsfuvolája sem a fekete és fehér hatalmak összecsapásáról szól, hanem egy ennél jóval árnyaltabb világképet tár elénk, épp úgy a Parsifal világa sem írható le pusztán pozitív vagy negatív jelzőkkel. Kiderül például, hogy a szeretet és a szerelem számtalan fajtája milyen sokféleképpen lehet jelen itt, a Parsifal világában is. Ugyanakkor itt mindezek nem alternatívaként jelennek meg, hanem egy folyamat különböző állomásaiként. A folyamat jelen esetben Parsifal bolyongása, vándorútja, ha úgy tetszik: élete – mindez persze Parsifal lelki fejlődését szimbolizálja, vagy még általánosabban az ember szükségszerű lelki fejlődését. És az is kiderül, hogy értelem és érzelem korántsem elválasztható, hanem nagyon is összetartozó fogalmak.
Akkor segíts , ha megkérnek rá
2009 június 22. | Szerző: amfortas
David Brower, természettudós és ős-környezetvédő /Friends of the Earth (1969)/ kisfiú korában fecskefarkú lepkék tojásait gyűjtögette össze, hogy megfigyelje, amint a hernyók kikelnek belőlük és bebábozódnak. Amikor az első báb kezdett megrepedezni, az előbújó pillangó nagy kínkeservesen kikűzdötte magát a burokból, és potrohából, amely valamilyen folyadéktól duzzadt, kipréselte ezt a folyadékot szárnyaira. Fél óra elmúltával ezáltal feszessé váltak szárnyai, felszállt és elrepült. Amint azonban a többi báb kezdett megrepedezni, Brower elhatározta, hogy hasznossá teszi magát. Óvatosan kicsit szélesebbre nyitotta a repedést, hogy megkönnyítse a pillangók előbújását, azok pedig gyorsan kicsusszantak körbemásztak….majd egymás után elpusztultak. Brower nem vette észre, hogy azok az erőfeszítések, amelyektől megkímélte a pillangókat, nélkülözhetetlenek voltak fennmaradásukhoz, mert ezek következtében tudott a potrohuk fala meggyengülni és utat törni magának az a folyadék, amely szárnyukat aztán stabillá tette.
Ami jónak látszik tehát, és jónak van szánva, a jó ellenkezője is lehet.
AKKOR SEGÍTS?: HA MEGKÉRNEK RÁ!
És : vannak férfiak , akik imígyen vicceskednek : “ne verd a nőt, mert hátha élvezi”
A feladatlista
2009 június 22. | Szerző: amfortas
A feladatlista
Nincsenek különleges képességgel rendelkező emberek, akik képesek üzeneteket és válaszokat kapni. Mindannyian rendelkezünk belső képességgel, hogy ”lecsatornázzunk” a valódi információkat. Amikor a gyerekeink válsággal küszködnek, vagy az üzletünk lefelé csúszik, vagy amikor megakadunk a kereszteződésben, a válaszok mindig jelen vannak valahol az éterben és mi mindannyian képesek vagyunk felnyúlni és lehozni azokat.
Minden ami ehhez szükséges – a törődés. Ez minden.
Sokszor úgy viszonyulunk a kapcsolatainkhoz, mint az irodai munkához. Az emberek tételekké válnak a feladatlistánkon. Hetente egyszer hívd fel az édesanyádat. Kipipálva. Nyald ki a főnök fenekét. Kipipálva. Mondd meg a feleségednek, hogy a világod középpontja. Kipipálva. Vasárnap vidd ki a gyerekeket a parkba. Kipipálva.
Lényegtelen vajon a feladatlistánk gondolatbeli-e, vagy le van-e írva a papíron. A feladatlista segíthet elvégezni a dolgokat, de nekünk annál többet kellene tennünk. Képesek kellene legyünk ”csatornázni” a körülöttünk levők számára, megoldásokkal rendelkezni még mielőtt a problémák keletkeznének, a megfelelő szavakat kimondani a megfelelő időben, a megfelelő helyen lenni a megfelelő időben – mások számára.
Ezáltal válhatunk igazi emberré szeretteink számára, de az utcán megjelenő, teljesen idegen emberek számára is.
Mondd, milyen gyakran kérdezed meg véletlenszerűen emberektől: ”Hogy vagy”? Igyekszel-e segíteni, ha a válasz az, hogy ”borzasztóan”?
Mikor fordult elő utoljára, hogy a barátod ajtaján megjelentél bejelentetlenül, de épp időben, hogy megfogd a kezét egy válságban?
Elhatároztad-e valaha magad, hogy más úton mész a boltba és útközben sikerült segítened egy idős embernek, vagy valaki másnak a szükségben?
Ha mindannyian megszokjuk azt, hogy kérdéseket tegyünk fel túl azon, ami megszokott, ami kötelező, ami rajta van a feladatlistán, képesek leszünk megnyílni az üzenetek befogadására mindenki és bárki számára, akivel kereszteződnek az útjaink.
Viszont jegyezd meg, hogy mindig újból választjuk azt az utat, amin minden nap járunk. Tedd fel tehát azokat a kérdéseket, és a valódi törődés útján találod majd magad.
Quiche
2009 június 19. | Szerző: amfortas
Ha a cicának tejfölös a bajsza, nagyon jó érvei kell, hogy legyenek !!!
( De a recepttel semmire nem megy)
Békamesék IV
2009 június 17. | Szerző: amfortas
Breki barátaim ! Ugye, mi fölöttébb jól érezzük magukat a langymeleg levesben? Ha lehetne még egy kicsit melegebb, hát annál jobb lenne! Hogy kik táplálják a tüzet, még senki nem firtatta,de kit érdekel! Az valahogy olyan természetes, mint ahogy a nap is süt. S ahogy azt sem akarnánk sejteni, hogy előbb utóbb a víz fortyogva főz meg minket, más leselkedő veszélyre sem gondolnánk. Pedig az ott van, s olyan szépen énekel! A természet zenéje , csicsereg egy eljövendő szép új világról, azt dalolja, amit hallani akarunk. A jövő biztonságát fütyörészi, bár van benne sok kis felhang elszámoltatásról, szerződésbontásról, fittyfenéről, de hát ez is csak a mi javunkat szolgálja.
Sütkérezünk a boldogságban . Néha ugyan beborul az ég, de az is csak jó, a tisztító vihar . Vagy frissítő esőt hoz, s minden jót, ami vele jár, kivirágzik a természet körülöttünk, bogarak garmadával repülnek kitátott szánkba, csak győzzük, s ha ügyesen helyezkedünk, még zsebeinket is megtömhetjük, gondolva ebihalacskáink jövőjére. De jó nekünk, hogy nem kell gondolnunk arra, mi lehet a mese vége !
(ld. még: BékamesékI-II-III)
Most hallottam egy viccet nevessetek velem!
Kohn elutazik, és az összes pénzét letétbe helyezi a rabbinál. A rabbi át is veszi, de behívja tanúnak a segédeit Kohn átadja előttük a pénzt, elutazik, visszatér, és felkeresi a rabbit. A rabbi azt mondja, ő egy vasat se kapott. Kohnnak eláll a lélegzete, behívják a két tanút, ők is azt mondják, hogy semmi letétről, pénzről, ilyesmiről nem tudnak. Kohn félájult, egész vagyona oda. A tanúk kimennek, a rabbi kinyitja szekrényét, kiveszi Kohn pénzét, majd mosolyogva elé rakja.
– De rebele, miért kellett velem ezt a rossz viccet csinálni? – Á, semmi különös, csak meg akartam neked mutatni, milyen hitközségben vagyok rabbi.
Most már a sólyom is tudja, milyen békagyülekezet kínkeservesen megválasztott elnöke. Ő már azt is tudja, ki hazudik. Breki barátaim, engem érdekelne, kinek mi a tippje? ( ps. a képen nem sólyom, hanem Kékvércse látható )
Répatorta répalekvárral
2009 június 11. | Szerző: amfortas
Már nem tudom…
Nem tudom, ki vagyok , mi vagyok, miért
vagyok, mit akarok… Nem tudom, miért születtem és mikor? Tíz éves vagyok,
vagy száz? Mit keresek itt ? Valamiért biztos, már rég nem kutatom.
Bizonyossággal tudom azonban azt, hogy nem vagyok része az egésznek: mert s z a b a d
vagyok
Békamesék III.
2009 június 9. | Szerző: amfortas
De jó a békának !!
Jó a békának?
Meddig jó a békának?
A békát , ugye nem tudjuk megkérdezni, ezért hát a válaszokat magunknak kell kitalálnunk.
Mindnyájan ismerünk forrásban lévő vízbe lökött békáról szóló történeteket : a fiatal párról, akiket katasztrofális adósságba taszít egy előre nem látott egészségügyi vészhelyzet. Egy ellenkező példa a mosolygó főtt békára az a másik fiatal pár, akik fokozatosan elhasználva hitelképességüket, katasztrofális adósságba vásárolják és kölcsönzik magukat.
Ne kutass példákat, csak nézz jobban magad köré, hátha Te is épp most főzeted lassan halálra Magad !!!
Még szívesen mesélek ! 🙂 Receptet is tudok!
Tervek és célok
2009 június 29. | Szerző: amfortas
Képzelj el két csövet, amely szállítja a vizet az A ponttól a B ponting. Az első cső el van dugaszolva mindenféle szeméttel ami azt eredményezi, hogy a víz mellécsurog. A másik cső tiszta és szabad, és engedi a víz végtelen folyását.
Ez az egyszerű hasonlat magyarázatot ad arra, hogy mi történik akkor, amikor túlságosan ragaszkodunk gondolkodásmódunkhoz arról, vajon milyennek “kellene” lenniük az embereknek, a helyzeteknek és saját magunknak. Amikor az “irányítási kábítószeresek” vagyunk, akik irányítanak minden apró részletet és képtelenek vagyunk megnyílni másféle szemlélet felé a dolgokról, akadályozzuk a lehetőségek érvényesülését életünkbe.
Ez nem az”engedd el, hadd tegye meg Isten” (Let go, let God.)
felfogás, mert bizony nem éppen úgy működnek a dolgok. Isten, a Teremtő, Jézus, Allah vagy akárhogyan is nevezzük: a restség reménye.
Nem fog neked semmit arany tálcán megadni. mindig keményen kell
dolgoznod ebben az életben. De minél jobban emlékezteted magadat arra, hogy “Nem látom a fától az erdőt”, annál több „ isteni „ támogatást fogsz kapni. Van egy ismerősöm , aki kétségbeesetten teherbe akart esni. Meg volt neki mindene : sikeres orvos, gyönyörű férj, társadalmi élet , stb… A legnagyobb álma az volt, hogy gyereke legyen, akinek átadhatja az összes gazdagságát, bölcsességét és nagyszerűségét. Hajszálpontosan megtervezte a gyerek életét – a legjobb óvodák, magán-iskoláztatás, egyetem, egy év Oxfordban, és így tovább. Az egyetlen apró probléma az volt, hogy nem tudott teherbe esni. Függetlenül attól, hogy melyik orvoshoz, akupunkturistához, gyógynövénygyűjtőhöz, vagy Indián
varázslóhoz futott, senki nem tudott rajta segíteni.
Sokat gondolkozott dilemmájának lehetséges spirituális
okain. Nagysokára arra a meggyőződésre jutott, hogy kemény ragaszkodása azon elképzeléseihez, milyennek kellene majd lennie születendő gyermekének, nagy valószínűséggel megakadályozta abban, hogy teherbe essen. Azon kívül, hogy belsőleg legyőzte magát, egyben gyógyírt talált a meddőség legyőzésére.
A fontos tanulság az, hogy görcsös ragaszkodása ahhoz amit akart , megakadályozta abban, hogy megkapja azt, amire szüksége volt.
Próbáld meg, hogy egy két oszlopból álló listát állíts össze.
Az egyik oldalt úgy címezd meg, hogy “Minden terület, ahol megrekedtem.” Légy konkrét. Ha pénzről van szó, írd azt, hogy “Úgy néz ki, hogy nem tudok évente több milliót keresni.” Ha a kapcsolatokról van szó, írd azt, hogy “a szerelmemmel többé nem beszélünk egymással.” A jobb oszlopot úgy címezd meg, hogy “miért”, vagy “Hogyan tudom elengedni? “, Ebbe az oszlopba írd be azt, hogy “abbahagyom azt , ami zsákutcának bizonyult és keresem az új karrier lehetőségét.” Vagy, hogy “felhagyok a próbálkozással, hogy megváltoztassam a szerelmemet, inkább próbálom megérteni és segíteni”
Ha nem vagy képes megírni a dolgokat, akkor itt van egy pár gyakorlati cselekvés, amit megtehetsz a görcseid elengedése érdekében:
1. Kérj tanácsot, vagy segítséget, akár tőlem J
2. Próbálj meg rájönni arra, hogy kit sértesz meg a ragaszkodásod következtében.
3. Kérdezd meg magadtól, milyen hasznod van abból, hogy keményen
ragaszkodsz valamihez. Mérlegelj, de ne sokat!!!
http://www.youtube.com/watch?v=Vx7CSaKlN3g&feature=PlayList&p=1EC954E59B02FB80&index=3
Oldal ajánlása emailben
X