Nevelés…

2009 május 4. | Szerző: amfortas |

Az ember gondoskodásra, védelemre, nevelésre szorul, de ezt a társadalom nem akarja és nem képes megadni neki.  A gazdasági kényszer, miszerint szükség van képzett munkaerőre, lassan megszűnni látszik, hiába áltatjuk magunkat. Ahogy a gépek átveszik az állati erő és az ember szerepét, úgy válik az ember fizikai jelenléte egyre virtuálisabbá, egyre több a szellemi munka a termékekben.  Ráadásul ott a korlátlanul rendelkezésre álló energia.  A vezető okosoknak rá kellett jönniük arra, milyen kevés kiválasztott szaktudása elegendő ahhoz, hogy a tömegek elégedetten majszolják a popcornt a moziban,  sörözve bambulják a tv-t otthon,  és olyan felesleges egymásnak nyújtott szolgáltatásokkal üssék agyon idejüket, ami tökéletesen leköti szellemi és fizikai energiájukat. Hogy családanyák, családfők örömmel tolják a bevásárlókocsit a szupermarketekben, rágják a gumicsontokat pótszereikkel kielégítve vélt örömigényeiket. A fogyasztás úgy szippantja bűvkörébe a gyanútlan polgárt, hogy mire az észrevenné, milyen helyzetbe került, már rég késő ( ha észreveszi egyáltalán)

Pedig az ember ” nevelhető” de mi nem ezzel vagyunk elfoglalva.  Hagyjuk, hogy a legértékesebb első hat év szülői házban, frusztrált, tanulatlan, erkölcsileg és szellemileg képzetlen szülőknél teljen, ( tisztelet a kivételnek… )

Vissza a spártai modellhez ? Szó sincs róla. Az azonban bizton állítható, hogy a szülők kiképzése arra, milyen feladataik vannak és lehetnek, milyen felelősségük van gyerekük jövője szempontjából,  nem lenne hiábavaló és ez a változás mélyreható lenne. A nevelés nem iskolai feladat, ez olyan közhely, hogy már leírni is röstellem.. Ma nem érdeke a gazdaságnak, a fogyasztói társadalomnak, hogy a nagy tömegek gondolkodó, felelősségteljes emberekké nevelődjenek.

Újra kell gondolni a teljes életet, meg kell értetni a szülőkkel a gyereknevelés alapszabályait, tanítani kell a szülőket. Nem matematikára, irodalomra, kémiára , miegyébre, hanem erkölcsre, etikára, emberi  tartásra, viselkedésre,  önmagunk megismerésére , önuralomra, önfegyelemre, érdeklődésre, szorgalomra, önbizalomra,  megannyi olyan erényre, melyekre akár magunk lehetnénk a példakép   És az egész életen át tanulás kiüresedett szlogenjét valós igényekkel és ennek megfelelő intézményrendszerekkel kellene felváltani.

ISMAIL