Törölköző nap van ma!!!

2009 május 25. | Szerző: amfortas

blog és cenzúra

2009 május 20. | Szerző: amfortas

Droid vagy már?

2009 május 14. | Szerző: amfortas

 

Hogyan látunk el jelentéssel bizonyos jelenségeket és hogyan illesztjük egy valamely rendszer rendjébe őket? Mit kezdünk a tudás különböző formáival és megnyilvánulásaival, s főleg átlagtól eltérővel, az imbecilitással és az őrülettel, a bűnözővel, a beteggel, a deviánssal, vagy akár a saját szexualitásunkkal 🙂

Ezek a kérdések mind egy problémára vezethetőek vissza: mit tudunk mi egyáltalán saját magunkról, hogyan reprezentáljuk saját magunkat? Mit és hogyan tudunk és egyáltalán, ha tudunk eleget:  mit kezdünk ezekkel a tudásainkkal?

 A tudást én a megváltozás eseményének összefüggésében értelmezem, azon  technikák lehetőség-feltételeit értem  rajta, amik az önkimunkálásra irányulnak: önmagunk megalkotását.  A tapasztalat , a megváltozás eseményei. Mit jelent a tapasztalatom és mit jelent az önmagaságom? A gondolkodás kalandja! Másnak lenni, változni, időről időre megtörni a létezés folytonosságát, újraalkotni az egzisztencia mozgalmasságát!

 Ezek az etika mentén mozgó elvek fogalmazódnak meg a történetiként létező ember számára amíg létező emberről beszélhetünk és nem droidok a főközeg. Mert az ember  hamarost úgy tűnik el, mint a tengerpart homokjába rajzolt emberarc.

            

Michel Foucault emlékére

ajánlott olvasmányok:

• A tudás akarása 
•  A gyönyörök gyakorlása 
• Törődés önmagunkkal

Abrakadabra

2009 május 5. | Szerző: amfortas

Abrakadabra

 

Tudtad-e már, hogy az abrakadabra szó egy ősi arámi kifejezés, melynek a jelentése: ”Azt teremtem, amit beszélek”?

Ez arra tanít minket, hogy a beszéd sokkal közelebb áll a spiritualitáshoz, mint bármelyik fizikai cselekvés. A beszéd az, ami elkülöníti az embert minden más lénytől.

 

A szavak ölni képesek. Amikor valaki fizikai erőszakot alkalmaz a másik ellen, vérét onthatja és megsértheti a fizikai testét. Amikor viszont valakit megsértünk és ő ezért elpirul (a vér árasztja el az arcát), akkor is vért ontunk … csak a lélek szintjén.

 

Mi viszont egy fordított valóságban élünk, amelyben a fent lent van, a lent pedig fent. Nagyobb fontosságot tulajdonítunk annak, ami fizikai mint annak, ami spirituális. Nem értékeljük a lelket és ebből kifolyólag nem törődünk az általunk kimondott szavakkal sem.

 

Ezen a ponton meg kell említenem, hogy könnyű ezt megmagyarázni, ellenben nehéz felfogni és gyakorlatba ültetni. Felismerni azt, hogy a szavaknak és a gondolatoknak nagyobb ereje van mint a fizikai cselekvésnek? Nehéz ezzel mit kezdeni.

 

Mégis, a mi választásunkon múlik vajon a továbbiakban is fontosságot tulajdonítunk-e annak, ami fizikai, ezáltal “learatva” minden velejáró szenvedést, fájdalmat és betegséget, vagy előnyben részesítjük-e azt, ami spirituális és tudatosítjuk-e az általunk kimondott szavakat, ezáltal visszaállítva a világot az igazi valóság felé, amelyben nincs sötétség.

Vigyél bele egy kis szeretetet azokba a szavakba, amiket beszélsz. Tegyél őszinte erőfeszítést afelé, hogy más ember érdekeit helyezd a sajátjaid elé. Legyél nagyon is figyelmes mások iránti szavaidban….és gondolataidban!

 

Nevelés…

2009 május 4. | Szerző: amfortas

Az ember gondoskodásra, védelemre, nevelésre szorul, de ezt a társadalom nem akarja és nem képes megadni neki.  A gazdasági kényszer, miszerint szükség van képzett munkaerőre, lassan megszűnni látszik, hiába áltatjuk magunkat. Ahogy a gépek átveszik az állati erő és az ember szerepét, úgy válik az ember fizikai jelenléte egyre virtuálisabbá, egyre több a szellemi munka a termékekben.  Ráadásul ott a korlátlanul rendelkezésre álló energia.  A vezető okosoknak rá kellett jönniük arra, milyen kevés kiválasztott szaktudása elegendő ahhoz, hogy a tömegek elégedetten majszolják a popcornt a moziban,  sörözve bambulják a tv-t otthon,  és olyan felesleges egymásnak nyújtott szolgáltatásokkal üssék agyon idejüket, ami tökéletesen leköti szellemi és fizikai energiájukat. Hogy családanyák, családfők örömmel tolják a bevásárlókocsit a szupermarketekben, rágják a gumicsontokat pótszereikkel kielégítve vélt örömigényeiket. A fogyasztás úgy szippantja bűvkörébe a gyanútlan polgárt, hogy mire az észrevenné, milyen helyzetbe került, már rég késő ( ha észreveszi egyáltalán)

Pedig az ember ” nevelhető” de mi nem ezzel vagyunk elfoglalva.  Hagyjuk, hogy a legértékesebb első hat év szülői házban, frusztrált, tanulatlan, erkölcsileg és szellemileg képzetlen szülőknél teljen, ( tisztelet a kivételnek… )

Vissza a spártai modellhez ? Szó sincs róla. Az azonban bizton állítható, hogy a szülők kiképzése arra, milyen feladataik vannak és lehetnek, milyen felelősségük van gyerekük jövője szempontjából,  nem lenne hiábavaló és ez a változás mélyreható lenne. A nevelés nem iskolai feladat, ez olyan közhely, hogy már leírni is röstellem.. Ma nem érdeke a gazdaságnak, a fogyasztói társadalomnak, hogy a nagy tömegek gondolkodó, felelősségteljes emberekké nevelődjenek.

Újra kell gondolni a teljes életet, meg kell értetni a szülőkkel a gyereknevelés alapszabályait, tanítani kell a szülőket. Nem matematikára, irodalomra, kémiára , miegyébre, hanem erkölcsre, etikára, emberi  tartásra, viselkedésre,  önmagunk megismerésére , önuralomra, önfegyelemre, érdeklődésre, szorgalomra, önbizalomra,  megannyi olyan erényre, melyekre akár magunk lehetnénk a példakép   És az egész életen át tanulás kiüresedett szlogenjét valós igényekkel és ennek megfelelő intézményrendszerekkel kellene felváltani.

ISMAIL