a magányos cowboy

2009 április 29. | Szerző: amfortas |

 

Ha az ember bízhat abban, hogy a közösség érdekében tett erőfeszítései elnyerik jutalmukat, hajlamos újra és újra áldozatot hozni.  Ha viszont az önfeláldozás rendre viszonzatlan marad, az együttműködési készség és a bizalom hamar elhal. A viszonzatlanság kockázata a közösségek méretével  arányosan nő,  a potyautasság pedig ezzel párhuzamosan egyre kifizetőbbé válik.

Annak  mi lehet az oka vajjon, kérdezem magamtól sokszor, hogy az emberi  társadalmakban az együttműködés szálai – a viszonzatlanság magas kockázata ellenére is-  mégis túlterjednek a családon és a rokonságon? Az ember viselkedését legjobban az ahhoz fűződő jutalom vagy büntetés befolyásolja. Ha az együttműködésért  jutalom jár, az megerősíti az embert abban , hogy érdemes bízni a másikban.
Ennyire modellezhető  gépezetek lennénk?  Vagy még ennél is inkább?  Ha a csalás csábítása a nagyobb erő, az a partnereket önző viselkedésre ösztönzi. A közösség méreteinek növekedésével megnő a megelőlegezett bizalom viszonzatlanságának kockázata, és az együttműködési készség lanyhul, mi több, abbamarad.  Azt gondoljuk, ha valakit megbüntetnek csalásért, (mikor nem viszonozza a megelőlegezett bizalmat), akkor megtanulja, hogy ez helytelen viselkedés.  De ez többnyire költséget jelent annak, aki büntet.  Ez az altruista büntetés például, mikor a pesti járókelő meglátva, hogy egy kutya  odapottyant a járdára és tulajdonosa nem takarítja fel, idejét és idegeit nem kímélve próbálja rávenni a tulajdonost a feltakarításra. De a legtöbb ember nem is vesződik ezzel. Minél nagyobb a közösség, annál inkább elhal ez az altruista magányos cowboy viselkedés. 

A következmény a környezetünket egyre jobban beborító valóságos és képletes kutyaszar. Van egy megoldásféle,  de én ebben sem vagyok biztos:  a másodlagos büntetés:  amikor nem csak a tettest büntetik, hanem azt is, aki ezt látta, de  eltűrte. Az biztos, hogy ez, az altruista viselkedés mellé szegődve,  tovább erősítheti a közösségekben az együttműködési készséget.  Lassan tehát a társadalmakban létrejön a törvény és az erkölcs.  A törvény és erkölcs….  – sokszor és erősen, vallási köntösben- végső soron  egyfajta evolúciósan programozott folyamat.  Mégis, és mindig:  Szükség van a magányos hősökre, és ezek nem a kutyapiszkolók, hanem azok, akik őket leleplezik.

á’propos, magányos cowboy… :

http://www.youtube.com/watch?v=fHhli0ORTIQ

John Schlesinger : Midnight Cowboy / John Voight, Dustin Hoffman/