húsvét

2009 április 8. | Szerző: amfortas |

 

“Az mennyországban mentül jelösb étök az kókonnya. Micsoda az a kókonnya? A kókonnya ünnönmaga Úr Krisztus, Isten és embör…Mert valamik kellenek az kókonnyához, avagy az húsvéti könyérhöz, űbenne mind meglehetnek avagy példáztatnak. Az húsvéti könyérhöz sajt és tej, tikmony, tiszta tészta, környül tésztából koszorúmódra kell csinálni, meg kell sütni, meg kell szentölni…Az sajt és az tej példázzák Krisztusnak szentséges testét…Az tikmonynak az fejérén értetik az ó fejérségű lelke, ki eredendő bűntül igen távol lőn. Az tikmonynak az székén értetik az ű istensége…A szép tiszta tésztán, kire az sajtot rakják s az tikmonyját és az tejet értetik az három szömélyben az Fiúnak szömélye, mely szömélyben az isteni természet az emböri természettel egyesüle.
Az tésztából csinált koszorún, kivel az húsvéti kenyért megkörnyékezik, értetik, mimódon az atyja, anyja, az mostohája (a zsidóság) és az ű házanépe (menyországbeliek) őtet megkoszorúzta volt…
Az megsütésen értetik az körösztfának kemencéjén ű testének megszáradása, isteni nagy szerelemnek tizétül.
A megáldáson értetik az űtet megáldás…”

(részlet a Sándor-kódexből)

 

No hát, mi is az a kókonnya? A népnyelvben máig is élő, a húsvéthoz kapcsolódó ételek összefoglaló neve, és legtöbb helyen sonkát, tojást, kalácsot foglalt magába. Persze ez kiegészült helyenként tormával, kenyérrel, vajjal, például Vásárosdombódon még kolbásszal, sóval és egy üveg vízzel is.

A kókonnyát egy nagy kosárba pakolták, aztán húsvét vasárnap reggel elvitték a templomba szenteltetni. Az ételeket díszes, csak erre az alkalomra készített terítővel takarták le. A szentelés ceremóniája vagy a templomban, vagy annak udvarán történt. Szentelés után minél előbb igyekeztek hazaérni, sok helyen futva, de egyes tájegységi helyeken szótlanul vitték haza a szentelt ennivalókat.

A család azonnal nekilátott elfogyasztani a kókonnyát, morzsáját se hagyták kárba veszni, mert különleges erőt tulajdonítva neki, a tyúkok elé szórták, hogy következő évben bőséges legyen a tojáshozam. Egyes helyeken még a szentelt sonka csontját is gyümölcsfára akasztották sok termés reményében. A családi étkezést szertartás is kísérte, például palócoknál bevett szokás volt egy szentelt kemény tojást annyi felé szétvágva elfogyasztani, amennyien az asztal körül helyet foglaltak, hogyha életükben eltévednének, jusson eszükbe, kikkel ették a tojást.

Ma már nincs negyven napos böjt, ám sokaknak jut hetente mindössze négy csirkeszárny két farháttal, ami kiegészítve némi kenyérrel már nagy lakomának számít.