Elrepült a madárka

2009 március 29. | Szerző: amfortas |

„Ha csak egyszer is, szerettem volna megtudni, milyen az, ha bőven eleget kapsz. Mint amikor teleeszed magad pukkadásig, és azt mondod : köszönöm szépen, jóllaktam. Csak egyszer, egyetlenegyszer is elég lett volna. De ők soha nem adták meg nekem…. ezért úgy döntöttem, majd én keresek magamnak valakit, aki az év minden napján teljes erejéből szeretni fog engem.

Hihetetlen – mondtam őszintén. – És sikerült ?

 – Nehéz kérdés- mondta Midori, majd a füstöt bámulva gondolkodott egy keveset.  – Talán azért, mert túl sokat vártam, a tökéleteset akarom. Ezért olyan nehéz.

 – Tökéletes szerelmet?

 – Nem, azt még én sem kívánom. Amit én akarok, az egyszerű önzés. Tökéletes önzés.  Például feléd fordulva csak annyit mondanék, epertortát akarok enni,  mire te mindent félbehagyva elrohansz, hogy megvedd nekem. Kifulladva hazaérsz, és átnyújtod nekem, mire én csak annyit felelek, már nem is kívánom, elveszem tőled és kihajítom az  ablakon. Ez az, amire vágyom.

  – Azt hiszem, ennek semmi köze a szerelemhez – feleltem elképedve.

 – De van. Csak te nem tudod – mondta Midori. – A lányoknak néha ez rettenetesen fontos.

 – Kihajítani egy epertortát az ablakon?

 – Pontosan. És azt szeretném, ha a fiúm ezt mondaná: értem, Midori. Hibát követtem el. Tudhattam volna, hogy közben elmegy az étvágyad az epertortától. Olyan érzéketlen és idióta vagyok, mint egy rakás szamárszar. Mit kérsz inkább, csokoládéparfét, sajttortát ?

 – És utána mi történik ?

 – Akkor majd visszaadom neki a szerelmet, amit tőle kaptam.

 – Szerintem ennek semmi értelme.

 – Számomra pedig ezt jelenti a szerelem.

/ Murakami Haruki : Norvég Erdő /

 http://vimeo.com/moogaloop.swf?clip_id=2539741