Óramű

2009 március 9. | Szerző: amfortas |

A pozitív gondolkodás nem oldja meg az összes problémád,
de másokat annyira felbosszant, hogy már csak ezért is érdemes kipróbálni… ezt olvastam a minap , és milyen igaz !!!

Azt is megfigyeltem, hogy mindazoknál, akiknek nagyhirtelen kisiklott az életük, a fájdalom düh formájában jelentkezik, mely megpróbál intelligenciának látszani. És pontosan ez a vágy, hogy intelligensek legyünk, ez tesz tönkre végül mindent. Az intelligenciát nem lehet vágyni, ahogy az időt megállítani vagy felgyorsítani sem vágyhatod… . De hopp!!! Van talán  megoldás legalábbis erre az idő-problémára!   Képzeljünk el mondjuk egy zsebórát , ami jelzi azt a pillanatot, amikor viselője boldognak érzi magát, s ilyenkor magától megáll, így aztán boldogságunk órája örökké tarthat. Fordított esetben pedig, amikor az óra tulajdonosán elhatalmasodik a boldogtalanság érzése,  a kis és nagymutató forgása felgyorsul,és az ember úgy érezheti, az idő olyan gyorsan múlik, hogy minden szenvedés véget ér egy szempillantás alatt…. Ezenkívül, amikor az ember  éjjelente békésen alszik, az ágya mellett elhelyezett órája  automatikusan átállítja magát , mégpedig úgy, hogy az alvással töltött órákat mindig kivonja gazdája életéből még hátralevő órák összegéből, s így amikor az ember reggel felébred, úgy érzi, egy perccel sem lett öregebb. Ahogy így elkerülhetők, -mert pillanatok tört része alatt elmúlnak-, elillannak a fájdalmak, s azok következményeinek sincs idejük és miértjük kialakulni.