Mirci Vércica nálam töltött néhány hónapja alatt lakásomban határtalan érdeklődéssel minden szegletbe bekukucskált, a leghozzáférhetetlenebb helyekre és minden lyukba bebújt, mindent töviről-hegyire végigvizsgált- leltározott.
clip_image001.jpg" o:title="P5160007"/>
Legnagyobb kihívás számára egy Nautilus volt, és én naivan úgy véltem, elképzelhetetlen, hogy a közelébe jusson. Sikerült Neki! A Nautilus apró darabkáit hosszú ideje egy tálkában őrizgettem, bár nem fűztem ahhoz sok reményt, hogy egyszer valaha aprólékos pepecs-munkával összeragasztgatva sikerüljön rekonstruálnom eredeti kinézetét.
Valakim korábban kedvesen arra biztatott, próbáljam meg mégis, lesz, amilyen lesz, de viszont már nem a tökéletes Nautilust fogod látni, hanem benne lesz a kezed ügyessége, az igyekezeted eredménye, amivel egy rommá töredezett valamit újra fel tudtál építeni…, talán így még szebb is lesz szemedben. Most hát ebből a biztatásból merítkezve (meg egy régi barátom mondását is szem előtt tartva : „ nem a várból szart csinálni, hanem a szarból várat építeni művészet”) megfeszített , koncentrált szöszmötölésem eredményeképpen a törmelék egy új Nautilussá lényegült át. Íme.
No persze, ez csak egy tárgy…