tévedés?
2009 február 24. | Szerző: amfortas |
Adott egy szép, okos, nagyvonalú, kulturált ember, (nő vagy férfi, mindegy) tele lendülettel, lelkesedéssel életigenléssel, tervekkel lelkesedéssel. És : szeretettel, sőt, akár szerelemmel. De egyszer csak minden belőle fakadó lendület, lelkesedés elapad, kiszikkad belőle a vágy, és egyszeriben csúf, sekélyes, kifejezetten ostoba, önző emberré válik. A tervek tervek maradnak, a lelkesedést, lendületet átveszi a pótcselekvések sorozata, már csak gépiesen végzi dolgát, kötelességszerűen tesz-vesz, „gondoskodik”, szeret. A boldogság egyetlen akadálya már csak a valóság. De az rátelepszik, mindenhol ott türemkedik, minden gondolatát megerőszakolja, még álmait is kockás füzetlapokra írja. Félretolná a gondokat , gyűlnek az elintézendők, a papírhegyek, a számlák, de most jobbára más, fontosabb dolgokra kell koncentrálnia. No persze inkább csak elhanyagolja tennivalóit, lézeng a világban, céltalan célokat beszél be magának, így fontostalankodik, s a látszat mégis az, hogy fut, rohan, intéz, telefonál, mindenkihez van egy-két szava. De ezek már nem azok a szavak, nem a lelkesedés, lendület, nem a szeretet szavai. Ilyenkor egyszerűsödnek le és keményednek meg ám a dolgok: a mérlegelés szigorú döntésekhez vezet, a bölcsesség utat törni látszik az érzelmek felett , az adok-kapok számokká lényegülnek át. De számba veszi a környezetét , kapcsolatait is, azokat is képes a tökéletes ember felsőbbrendűségével minősíteni, mert ez is hozzátartozik belső összetörtségének önbecsapásszerű ellensúlyozásához. Egyedül van, ezt akarta és egyedül maradt. Mert talán csak a magányosságban van biztonság. Tévedés? Az élet része. Csak a kérdésre, hogyan reagáljon rá, nem találja a helyes választ. Mert ilyenkor nehéz ésszerű válaszokat adni. Az ésszerű válasz mindig nehéz és egy törött lélek nehezen vállalja fel , nehezen viseli el a nehéz válaszokat. Hiszen már a kérdésfeltevés is nehéz . Tehát a boldogtalanság? Az elveszett remény boldogtalansága? A majdnem megtalált boldogság halványuló reménye?
Ha újrakezdhetné, újrakezdené?
ma ebből meríts erőt 🙂 :
http://www.youtube.com/watch?v=1QQzbCmlZM4
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
A boldogtalanságnak egyetlen oka van, a fejünkben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni őket. Nézzünk körül találunk-e legalább egy igazán boldog embert -aki nem fél, mentes a bizonytalanságtól, feszültségektől, az idegeskedésektől, nem rágódik a múlton. A boldogtalanságnak az is az oka, hogy arra figyelünk, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink éppen most van. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lévő emberek, hanem a saját gondolataink.
Köszönöm a betérést és a meghívást. Nagyon tetszett………persze majdan ez is átcsap az ellentétébe. Szóval ciklikusság. Amúgy pedig egyik sors sem különb a másiknál, így a boldogság-boldogtalanság felvetés értelmetlen. 🙂