Kiegészítés…

2009 február 20. | Szerző: amfortas |

 

Az előző blog-bejegyzésem egy Babits idézettel zártam. Rájöttem, hogy az utolsó   versszak mennyire jó, tehát íme :

Mert minden szó új korlátot teremt,

 a gondolat testének szabva formát

s e korlátok közt kígyózik a rend

lépcseje, melyen addig másszuk ormát

új s új látásnak, mígnem messze lent

köddé mosódik minden régi korlát,

s  képekből összeáll a képtelen

korlátokból korlátlan végtelen.

 

és ehhez még kaptam egy barátomtól egy érdekes cikket is , nehéz, de szép.
Íme : http://nemlinearis.blog.hu/2009/02/08/szegedrol_szarmaznak_a_fraktalok