tudás és megértés
2009 február 16. | Szerző: amfortas |
Tudás és megértés
Életünk során igyekszünk arra a képességre szert tenni, hogy a világ jelenségeit leképezzük , megmagyarázzuk, magunk és adott esetben más számára is, érthetővé tegyük… Jó lehetne igazán tudni , feldolgozni, érteni azt amit a természetes környezetünk és embertársaink felől kapunk. Mert a megfelelő értelmezés eredményeképp találhatjuk meg helyünket a világban , tudunk alkalmazkodni sőt, együttműködni. Persze a puszta tudás önmagában még nem elég, mondhatnám , fabatkát sem ér. A megértés jelenti a mélyebb feldolgozást. Manapság egyre többet tudunk, dől hozzánk az információ, alig tudunk félreugrani, de… mennyit értünk meg ebből úgy igazán? Mennyire vagyunk érettek és bölcsek, az információtömeg használatához? Végére tudunk-e jutni az analizis-szintézis folyamatnak, vagy az információk tömege , amiket keresünk, (vagy csak úgy utazunk rajtuk), inflálódik és nem gyarapítja hasznos tudásunkat (hiszen úgyis ott van a google-n, hamar megtalálható).
A tudás és megértés. Sok mindent tudunk, sejtünk, olvasunk, látunk a szerelemről, de csak akkor érthetjük, ha magunk is átéltük. Megértjük hamar, ha részeseivé válunk. És akkor bizony még mindig nem tudjuk, milyen mély a szenvedély, ha nem volt még addig benne részünk, hogy tudjuk mihez mérni.
Kétféle elménk van: egy gondolkodó és egy érző. Belső életünket e két, mondhatni ellentétes agytevékenységnek elegye alakítja. A racionális gondolkodás tudatos, jellemzi a nagyobb figyelem-összpontosítás, elmélyedés, latolgatás. De párhuzamosan létezik a megismerésnek egy másik lehetősége: az indulatos, heves, illogikus: az érzelmi elméé. A két lehetőség tehát az ész és a „szív” : mélyebb meggyőződésre jutunk, ha valamit a szívünkkel is tudunk, mint ha csak a racionális elménkkel dolgoztuk fel. Ha ez szoros harmóniában működik, az érzelmi és racionális tudás egymásba fonódva igazít el jól az élet dolgaiban. Ez a harmónia egyben az érzelem és értelem örök egymásnak feszülésével jár. Jó-e ha ezt egyszerűen tudomásul vesszük? Kontroll alatt tudjuk-e, vagy akarjuk- e egyáltalán tartani ?
„ Az én tudósom tudja ezt bizonnyal,
nem fog kergetni régi délibábot,
okosan megelégszik a viszonnyal,
amely az észnek jelzi a világot
s a valóság jeléül a haszonnal:
ezenkívül más lényegig ki látott?
ami remélhetetlen, nem reméli:
a viszonyt tudja, a lényeget éli. „
/Babits Mihály: Hadjárat a semmibe,( 1913)/
ps.:Ezt a bejegyzést az erdélyi Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702) által tervezett JANSON ANTKVA betűcsalád digitális Book Antikva néven használatos változatával írtam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: