nézőpont
2009 február 8. | Szerző: amfortas |
Az épp aktuális szerelem és a nagy Ő között nagy különbség van. Az első csak gerjedelem, a másik kozmikus kapocs. Mert Ő az egyetlen, az igazi, a lélektársad. Szerelmes lehetsz számtalan másikba, mondhatod és hiheted mindre, hogy ők azok, de ezek csak állomások, mérföldkövek. Végül úgyis kiderül, hogy megint nem ő volt az, hanem csak hasonlított rá. És ahogy te keresed Őt, Ő is ugyanúgy keres téged. Az is lehet, hogy már ismered,
de még nem értetek meg egymásra és hosszú évek múlva ismeritek fel igazán egymást. Természetesen nem ő a megtestesült tökéletesség, butaság ezt hinni. Inkább azt mondanám, ő a hozzád legjobban illő, a másik
feled, a részed. Nem kiválasztani kell egyet a sok közül, hanem újra megtalálni, felismerni azt, aki mindig hozzád tartozott és akihez mindig tartoztál. A külseje pedig részletkérdés, nem véletlenül különböznek az
ízlések. Úgyis olyan, amilyenre vágysz, hiszen nem véletlenül vágysz pont olyanra. Aki pedig kompromisszumot köt és megmagyarázza magának,
hogy a szerelem úgyis elmúlik, ez törvényszerű, az nem csak magától veszi el a boldogságot, de a valódi párját is elzárja magától és valaki más párját is elveszi, így máris négyen lesznek magányosak, ha mégoly nagy is a tolerancia, meg a szeretet. Szerintem a szeretet a barátoknak, rokonoknak való, a Párodat szerelemmel szeresd! Ha már nem érzed a szerelmet, akkor nem ő volt az Igazi. Mert Őt sohasem unhatod meg!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Te tényleg hiszel ebben? Hogy van olyan, ami nem múlik el?
nagyon szeretnék hinni benne…