Belső templom

2008 december 26. | Szerző: amfortas |

       

 

 

A belső templom

 

 

Amikor tiszta szívedből adsz, cserébe biztosan kapsz valamit.

 

Tudom, hogy sok ember csalódik amikor adakozó, és semmit nem kap érte. A lényeg abban van, hogy ne várd a viszonzást attól az embertől, akinek adtál.

 

Az öt érzékszervünk megakadályoz abban, hogy lássuk, hogy az ,aki ad, nem a másik ember. Ez azt jelenti, ha valakivel viszonyban vagy, akkor csak az odaadásra összpontosíts és ne aggódj, hogy hogyan s mikor kapod meg a magadét, mert a valódi csere nem te és a másik ember között történik, hanem te és a külvilág között.

 

Nem számít vajon az energia attól az embertől, vagy valaki mástól jön-e. Amikor tiszta szívből adakozol, még ha úgy ítéled is meg, hogy nem kapsz vissza eleget, vagy a másik ember nem teszi meg a dolgát, mindaddig amíg a saját teendődre összpontosítasz, az energia majd visszajön. Muszáj neki, mert így épül fel a spirituális rendszer.

 

Nyilvánvalóan nem adakozhatunk szüntelenül ugyanannak az embernek aki cserébe nem tesz semmit, mert megkockáztatjuk azt, hogy megadjuk neki – a Kabbalisták megfogalmazásában – a “szégyen kenyerét”. A dolgok normális kerékvágásában viszont jobb emberekké válunk ha nem számolgatunk minden egyes lépést az úton, hanem inkább csak járunk rajta.

 

Kabbalisztikusan nézve, elengedni a visszatérülés iránti vágyat olyan, mint a belső templomnak a megépítése amelyben a Fény lakozhat, ezáltal hozzáférést biztosítva magunknak a kiteljesedéshez és minden jóhoz. Fordítva, amikor azt keressük, vajon mit kaphatunk cserébe, helyet teremtünk a káosznak. Ebből lesz forrása minden romboló hatásnak az életünkben.

 

Erősítsd meg az egyoldalú odaadást. Nyisd ki a szíved s adjál másoknak, visszatérülésre való tekintet nélkül.

        =