Képzelet és valóság

2008 december 21. | Szerző: amfortas |

Képzeletem  gyakrabban válik valósággá, mint szeretném. És bárcsak néha ne lenne igazam!!!! 🙂

 

És bár vannak illúzióim… – ez többnyire optimizmusomból fakad-, néha azt kívánom, és ki is mondom: bárcsak ne lennének!  Amikor  realizmusom legyőzi optimizmusomat… A valóság és a képzelet: utóbbit midig előnyben részesítem. Hogy a valóság  sokszor túlszárnyalja a képzeletet?  Ütős  panel ! Shakespeare óta .  /”több dolgok vannak Földön s égen, Horatio, semint bölcselmetek álmodni képes” /. azaz: ami elvileg lehetséges, az egyszer az életben, a valóságban is bekövetkezik. Ma ez főleg lusta, kényelmes gondolkodásúaknak használatos megkoptatott gondolat, még ha ők sokszor ezáltal bölcselmüket vélik cserebenhagyva is. Az okosaknak, akik információikat ma már pillanatok alatt az internetről szedhetik le, megkímélve agyukat a felesleges információk tárolásától. Ezek pedig bizony sosem felesleges tartalmak:  a képzelet milliárdnyi apró építőkövei. T.A.Edison, minden idők legnagyobb feltalálója kreativitását azzal segítette elő, hogy gyakran két vasgolyóval a kezében egy fotelban álomba szenderült, a vasgolyók kipottyantak kezéből, ekkor felriadt s az épp futó álmait gyorsan feljegyezte. Elalvásakor az ébrenléte alatt Őt legintenzivebben  foglalkoztató problémák agytartalmai rendeződtek át álomszerűvé, és segítették újszerű megoldások átgondolásához. A  kompujter, mint gépezet viszont csak adattároló, / nem álmodik…:-) /kreativitása nulla. Ha tehát ezen a síkon gondolkodnék, nyilván bezárhatnám az ötletbazárt. Mert akkor tagadnom kellene az alkotást.  Alkotás során új ötleteket  fejlesztünk ki, régi problémákra találunk új megoldásokat. Ha valamit megtervezünk, létrehozunk, építünk, a kreativitásunkat használjuk.

Természetes képesség, kinek több, kinek kevesebb van belőle. Tegyük fel, grafikus akarok lenni, mert jól használom a kezem , megrajzolok bármit. Igen ám, de semmi fantáziám: lehetek így jó grafikus? Ha úgy gondolom, a valóság felülmúlja a képzeletem, talán el sem kezdek rajzolni. Aki valamit kitalál, előállít, épít, fejleszt, ír, rajzol, az használja kreativitását és nem az életből lesi el a megoldásokat. Az alkotás lehetővé teszi, hogy határokat hidaljunk át, hogy újat, szépet, hasznosat és persze néha rombolót is , teremtsünk. A kreativitás személyes, megjeleníti személyiségünket is.  Megszövi viselkedésünk forgatókönyvét, jelen van álmainkban, tudatosan és tudat alatt is irányít. A legkisebb dolgokban is megmutatkozik, akár napi feladatok megoldásában, vagy hirtelen előálló helyzetek kezelésében, lerövidít, leegyszerűsít megoldási módokat. Sokszor egy ötlet kibontását is jelenti, ezért szükség van hozzá kitartásra, türelemre. És nem arról van csak szó, hogy fantáziádat szabadon eresztve olyasmit találsz ki, ami még nincs, de azt is, hogy egy már létező dolgot más szemmel nézel , közelítesz meg.  Ez az életed eyik nagy kalandos színtere !  A  kreativitás a művészi alkotások alapfeltétele, de ott az egyéni stílusjegyek  döntő jelentőséggel bírnak.  A tudományt is a kreativitás viszi előre, hiszen elképzelhetetlen fejlődése anélkül, hogy mindig újabb kérdések merüljenek fel, melyekre innovatív válaszokat, problémamegoldásokat keresünk, nem mechanikus gondolkodással. Az ember alkotóképessége kultúrákat, civilizációkat teremtett.  Aztán ezen kultúrák gyökereiből táplálkozva a fantázia, kreativitás hoz létre fantáziát túlszárnyaló dolgokat. Szomorú lenne és fantáziátlanságom bizonyítaná, ha az azt túlszárnyaló valóságon csodálkoznék nap-mint nap. De azt is mondhatnám: a valóság  m i n d í g   túlszárnyalja a képezletet ! 🙂

És deazonbanámde, az emberi kapcsolatok szintjén viszont: ugyanaz az ember a másik szemében lehet eredeti: akinek  jó ötletei, váratlan, szellemes megoldásai vannak, akire ezért fel lehet nézni, lehet tisztelni, szeretni, vagy : lehet egy csodabogár más szemszögből, aki kiszámíthatatlan, nehéz vele együttműködni, mert mindig mást csinál, mint ami elvárható: nemszeretem figura.