titkok és hazugságok

2008 december 5. | Szerző: |

          


                 


                                     kerítés mögűl leselkedő hagyományos szomorúmanó


 


 


a véletlenek íróniája:  péntekem.


amikor barátom boltjába hónapok után péntek déltájban benéztem, rá néhány percre…már csöpögött az eső. Nem dráma. Decemberben talán mégis  kellemesebb esőben, mint hóban robogózni, habár utóbbi izgalmasabb, és ezt a kalandot is ki kellett próbálnom. Na nem a kéjmámoros  szabadságérzés vágya hajtott, de az izgalom így is megvolt, például mikor néhány órával később majdhogynem egy bordó Toyota alá kanyarodtam be, de valahogy sikerült elkerülni mégis a találkozást…J  Aztán újpesti kórház baleseti ambulancia…És már megint: egy idő után már csak ismerőssel ismerkedik az ember: a sebészorvos, a röntgenes, mókás véletlenek.  Aztán,  amiből később ébredtem, az a skizofrén félvalóság, amit Karinthy így jellemzett:  álmomban két cica voltam és egymással játszottam. Tehát: mások élete. /folytköv/



          http://www.youtube.com/watch?v=hwe6tlmdlNg&feature=related         


                                          


 


                                              Búcsú a fegyverektől


Mi az ami általában akkor történik, amikor úgy érezzük, hogy megbántottak minket? Hogyan gondolkodunk? Kerüljük őket, vagy gondolatban megvizsgálunk mindent, ami szerint ők tévednek és nekünk van igazunk, vagy elmeséljük az esetünket a barátainknak és bizonyítjuk nekik, hogy milyen hibátlanok vagyunk? Előfordul, hogy magunkba kételkedünk és úgy gondoljuk, hogy biztos velünk van valami baj, vagy kitervelünk valami ”jó régimódi” bosszút? Ha törekedünk arra, hogy magasabb spirituális szinten legyünk, amikor azon dolgozunk, hogy összeköttetést hozzunk létre és minél többet összeköttetésben is maradjunk a spirituális világgal, fel kell magunknak tennünk magasabb szintű kérdéseket erről a viselkedéstípusról. A problémák és a helyzetek kezelésének régi módszerei, habár megszokottan könnyűek és látszólagosan helyesek a régi szempontunkból nézve, senkinek – különösen nekünk – nem hoznak jót. Amikor konfliktusban találjuk magunkat,  az empátia legyen az elsődleges reakciónk. Tegyük fel a kérdést, vajon mi van a másik emberrel. Ne feledd, hogy mindannyian emberek vagyunk és mindnyájunknak vannak nehézségeink. Amikor erőfeszítést teszünk afelé, hogy a konfliktusos helyzetet vagy az elkerülést átváltsuk igazi megsegítésre, megtapasztaljuk a helyzetben szereplő erőviszonyok teljes átalakulását. Gyakran azok az emberek, akik a legkeményebbeknek tűnnek, a legérzékenyebbek. Ezen oldalukat mi viszont soha nem fogjuk meglátni addig, és soha nem szerezzük meg az ehhez szükséges belátást, ha a gondolatainkban nem hozunk létre egy rést: az empátia, a belelélő-beleérzőképesség készségét…


Van azonban olyan helyzet is, amikor már egymás számára megközelíthetetlenek azok az emberek, akiket egymástól sérelem ért.  Az ilyen esetekre elkészített étel soha nem lesz azonos a recepttel . Vagy sokkal jobb, vagy sokkal rosszabb lesz.


                 


 


 


              


 


 


 


 


 




 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. vasárnap says:

    ” Felhangzik itt
    A Titkok-kapuja-jaj,
    haj,
    szomorúmanó gyermekem!, ebédre nincs más,
    csak paraj. “


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!