Okos

2008 november 22. | Szerző: amfortas |

 

M.C. Escher

Ő az tehát, akinek mindig az övé kell legyen az utolsó gondolat. Gondolhatod máshogy, de az biztos nem jó, mert nem úgy gondolod, ahogy  ő. Ő pedig soha nem fogja úgy gondolni, ahogy te. Persze büszke liberálisként kijelenti, hogy tiszteli a másképp gondolkodást, de az, amit te gondolsz, az csak a te gondolatod, másra ne akard „rákényszeríteni”. (ne gondolkodj helyette) Én Tisztelem, hogy elismerik a másik másképp gondolkodását. Liberális szemléletre akkor vallana azonban valójában, ha kiegészülne annak megértésével. Mert anélkül ugye butaság az egész. Inkább úgy van ez, hogy ne gondold légyszíves máshogy!  És az is vicces, mikor ugyanúgy gondolja. Ha  kimondja és bólogatsz, unalmas vagy. Ha te mondod ki, az úgy nem jó, és megfogalmazza másképp ugyanazt, és akkor úgy már jó. És ha mégis  aztán ugyanaz jön ki, akkor legfeljebb „nem egy nyelven beszéltek” Ismerős? Okos ember üres fejjel. Önálló gondolat ott még nem nagyon született . Ezt onnan is tudni, hogy ha neked van, akkor az valahogy nem stimmel, össze kell gyorsan vetni az általa ismertekkel, utána olvasni, utánakérdezni, hogy is van ez?  Nehéz azt elképzelni, hogy úgy van ám,ahogy a másik tudja! De a másiknak bizonygatni amiben magam sem vagyok biztos? Még az egyetemi éveim alatt sokszor úgy tudtam valami számomra érdektelen tárgyra legjobban felkészülni, ha másnak elmagyaráztam (és egyben magamnak is:-) )  Persze, ez egy módszer , de mint viselkedés, gyerekes dolog.  Na és aztán imád vitázni… már  ha azt vitának nevezhetjük, aminek célja a győzelem és nem a szempontok kölcsönös megismerése cseréje, elfogadása és egyáltalán, ésszerű, értelmes érvelés.  A vita persze a legjobb eszköz arra, hogy a másikat megerősítsük tévedésében, és ezt ő is tudja, de ha eljut idáig, a másik már nem vitapartner, hanem hülye. (seggfej, mindent jobban tud!!!)

              

Majd’mindegy, nő-e  Ő vagy csak férfi. A nőben kicsit jobban benne van a bizonyítási kényszer és ez néha többszörösen is érthető.  Próbálj meg bármit mondani, biztos lesz egy ellenvetése. Zöld ? Nem , türkisz. Kék? Nem , türkisz.  Türkisz ? Nem , inkább zöldeskék.  Ha nem hiszed… mert hát látja rajtad, -és légy szíves vitatkozz, hogy meggyőzhessen-… akkor aztán meggyőz. Tudása semmi, ha maga is nem tudja másodpercenként , hogy más is tud róla!  Önigazolási, önbizonyítási kényszer, belső bizonytalanságok, meg nem értés, sérülések, sértettség utóélete.  Az igazság persze akkor is fontos lehet, ha nincs semmi értelme. Így aztán minden lényegtelen dologban is az igazságot keresi. Ez persze  nagyon jó. Neked már gondolkodnod sem kell, csak élvezned csendben… lehet esetleg közben máson gondolkodni. Vagy ugyanazon, de másképp…J  De jaj, ki ne mondd, mert v é g e d !!!  És persze: tégy, amit akarsz, gondolj, amit akarsz, magyarázd, ahogy akarod! Ezt nem ő teszi, nem ő  gondolja, és nem ő magyarázza,  s attól, hogy te mégis így, ő még nem tette meg és nem gondolta.   Én pedig máshogy gondolkodom máshogy. Sőt, kétkedő vagyok. De, mint Thomas Mann írja  József- regényében, nem azért mert semmiben nem hiszek, hanem mert mindent lehetségesnek tartok. A lehetetlen pedig nem tény hanem vélemény 🙂