újfent a remény

2008 november 19. | Szerző: amfortas |

                                            A remény

 

Éltet a remény: minden rossz pillanatom szembenéz a remény halvány, de gyönyörű aranysugarával, a kapaszkodóval, ami a hitemet adja, amiért újra és újra belemegyek az önbecsapás kegyetlen csapdájába, amiért a feneketlen kútba zuhanva is felfelé tudok nézni az egyre halványuló fény felé, és a vég bizonyossága sem elég, nem győz meg semmi, míg találok valami kis atomnyi fogódzkodót :

a remény.

Hogy a remény hal meg utoljára?  jelentős baromság…nekem. Előbb kell meghaljak, mint a remény. De pedig a remény mégis: elég hamar elkorhad. Utána többnyire csak az összeszorított fogú rutin marad. Talán valami gyávaságból és megszokásból gyúrt galacsin , amit szinte öntudatlanul morzsolunk ujjaink között. Mondjuk, a villamosmegállóban tucatszám találsz ilyen reményteleneket. Nincsenek itt, de csinálják. Ha kérdezel tőlük valamit , bólintanak, s kezedbe nyomnak egy huszast , vagy megmutatják, merre találod  a Keleti Pályaudvart, de ezt téged nem téveszthet meg: ők már nincsenek itt. Mikor szemükbe nézel, az az érzésed támad, ha másfél óráig köpködnél arcukba, szavuk se lenne.

A nagy túlélő nem a remény , sokkal inkább a csúfság: ő a kipusztíthatatlan, kiírthatatlan gaz. A végtelen kóró. A reménytelenség édes gyermeke. 

Én már a reménynél csupán egy kurtább létezőt és éltetőt ismerek: a szépséget. Csupán egyetlen jéghideg , gyöngyvirágszagú nyilalló pillanat , a másodperc jégbehűtött pusztasága , ami után a világ szegényháznak tetszik. Mert a világ egy szegényház. Ha nem az lenne, nem kellenének festett arcú varázslók , akik a folyvást halott szépséget még egy- egy utolsó utáni pillanatra fel tudják támasztani..És, ha a pillanatot sikerült újra életre kelteni, jön az igazi bűvészmutatvány: meddig lehet a másodpercet kitágítani? Meddig lehet farkasszemet nézni a tükörrel? Meddig lehet a víz alatt maradni lélegzetvétel nélkül? Meddig lehet fél lábon állni? Meddig lehet kitartani a szépség villanásnyi nyilallását? Meddig lehet orgazmusa a szépségnek, hogy lehet lelassítani a pillanatot, felgyorsítani a pillanatok között múló időt?

Meddig lehet elszökni a kóróval körülnőtt szegényházból, meddig és hogyan lehet elbújni a szépség szappanbuborékában.? Hát feladhatom-e a reményt én bármikor is? Nem. Akkor az nem lennék már én, tehát : NEM