Igen és nem. Egy cziczával nehéz. Öntörvényű és makacs., soha nem tudhatod, szeret-e vagy csak elfogad. Ha viszont Te nem nyújtod, amit szerinte neki jár, hamar elszalad! És megérintett-e már a szeretet-érzés valaki iránt, amikor hozzábújva legszívesebben doromboltál voln’ha tudsz ? Miért van az, hogy a czicza gondol egyet és elsétál, kibújik a szeretet símogatásából, valahol távolabb lekuporodik, és úgy tesz, mintha nem is léteznél, legföljebb messziről számon tart, figyel? Ilyenkor gondolhatod azt is, hogy talán csak kegyet gyakorol, ha hagyja magát szeretni, talán csak koszt és kvártély miatt enged magához közel…De nem, én úgy gondolom, függetlenségét, öntörvényűségét,bizalmatlanságát és megvesztegethetetlenségét, büszke felsőbbrendűségét igyekszik demonstrálni, szíve mélyén azonban mégis szeretve figyel, ha egyszer már elfogadott társának. Te azt hiszed Te fogadtad magadhoz, az Ő meggyőződése pedig, hogy Ő fogadott el Téged. Legjobb tehát, ha elfogadod olyannak, amilyen és úgy szereted. Én csak magamra haragudhattam, mikor elhagyott Mirci cicám. Nem voltam jó gazdája és ma már tudom, hogyan lehettem volna az. Ámde nemrég fényképes levelet kaptam Tőle új címével : -) , alkalmasint készülök meglátogatni . Mirci különleges, szívem szerint való czicza volt , másikat nem akarok, nem vágyom másra.
Lehet, hogy be kell érjem egy facicával. Habár azt is csak úgy kaptam, hogy megvettem