A boldogság keresése

2008 október 25. | Szerző: amfortas |

Valamennyien boldogok szeretnénk lenni. De mit is akarunk, mikor boldogságra vágyunk ?

                                                         mézes-csokis-vaniliás füge vót

Ez sajnos nem lehet állandó, hosszantartó vagy akár végleges állapot, mert arra  más kifejezések vannak: elégedettség, kiegyensúlyozottság, sikeresség. stb.  A boldogság  valamiféle ritka , gyönyörűséges  élménye az életnek, mert mindannyian tele vagyunk magukkal ellentétes vágyakkal és belső ellentmondásokkal, amit ha ritkán összhangba tudunk hozni, megérinthet a boldogság. De mennyire tudatosul bennünk? Megélhetjük legfőbbképp a szerelemben, de egy művészi élményben , a lelkesültség nagy pillanataiban is. A megismerés boldogsága amikor valami igazi értelme világosodik meg bennünk.  Ehhez a boldogság hiánya szükséges: ez indítja el a törekvésünket a boldogság felé.  Mert boldogság nincs szenvedés nélkül. Szerelemhez szükséges a vágy , evéshez az éhség,  megismeréshez a tudatlanság kínzó érzése, társkereséshez az egyedüllét…  Aki állandóan boldog, az soha nem az igazán,  ha valaki mindenkit  szeret, az senkit sem igazán.  Ha nem vállalom azokat a kínokat, amelyek azzal a törekvéssel  járnak, hogy újra és újra  rendbe tegyem önmagam, és a viszonyaimat, nem lehetek boldog soha.  Kis szenvedés kis örömökkel, nagy szenvedés nagy örömökkel párosulhat. Szenvedek hát eleget.  Az embereknek általában nincs „tehetségük „ az örömhöz, boldogsághoz.  Legtöbbjük számára csak a rossznak van valóságértéke ezért is keresik mindenben a negatívat. Ez sosem vezethet boldogsághoz. Hála istennek  én nem vagyok ilyen: az optimizmusom is  alap-feltétel. Ez táplálja számomra újra és újra a reményt a boldogság eléréséhez.

 

No és kell még valamiféle belső szabadság is, ami nélkül nem lehetek boldog. Hogy feloldjam az életemet és viselkedésemet gúzsba kötő kényszereket, vállaljam a kockázatokat, ami az önmegismeréssel jár,  valamint vállaljam, hogy mit szólnak hozzá mások  J.  Végül is az embert annyi ellentétes várakozás és szükséglet veszi körül. hogy nem felelhet meg mindennek , nem lehet rokonszenves mindenkinek, legföljebb hamisságok és  saját boldogtalansága árán. Az embernek nem kell mindig jól járnia, nem kell minden helyzetből nyertesen kikerülnie, nem minden csatát érdemes megvívnia. Ha ezt a kényszert levetkőzöm, ott van az a szabadságom, ami boldogságom egyik meghatározó feltétele.

Fakadhat boldogságunk egy másik emberrel, egy közösséggel, a világgal való azonosulásunk érzéséből is.                   

  

Szerelem, család, belső szabadság.

Ezek szenvedélyes megélése lehet az én boldogságom. Ezért megtennék bármit és bármikor újrakezdeném.

 

“A fű, falevél, hogyha hazatér

folyók zöldülnek el

-halak odaúsznak-

mi már békével

röpülünk tovább

-ott egy nyitott ablak-

piros madár esik,

szárnya rebben,

Ti éreztek vele? csak Mi ketten ?

Felbukott, leesett.

Hozzá mehetek,

Nélküled?

Te csak fuss tovább!”

/Baksa Soós János, KEX/

 

http://www.youtube.com/watch?v=aqP8DZ16ZLM