az azonosulás felelőssége

2008 október 21. | Szerző: amfortas |

 

 

Én vagyok az a beteg ,( bár már gyógyulófélben…) aki ha cigányoznak, akkor cigány, ha zsidóznak , akkor  zsidó, aki azonosul  az elesettel,  hülyével , az éppen  testi-lelki  védtelennel, ha kell, ha nem. (És persze mindig elnyerem méltó büntetésem ) Van ebben már gyakorlatom, és bár van benne némi mazochizmus,  nem élvezetből  és nem  magam szórakoztatására csinálom.  Ahogy a klasszikusokat legjobb eredetiben megkapni, talán úgy szeretném én is magam mással behelyettesítve és így  azonosulva megélni   annak életét, megérteni  reakcióit, válaszait , viszonyulásait , az őt körülvevő világhoz.

       /IKREK/  

Amikor Günter Wallraff könyvét olvastam (Legalul), akkorra már magam is megéltem Németországban a török vendégmunkások sorsát, hiszen ott én is idegennek számítottam. Lányom cigány iskolatársa  viszontagságait látva próbáltam átérezni, milyen lehet Neki , hogy éli meg, ha  már kisgyermek korában vak előítéletek veszik körül és szorítják szűk keretek közé, határozzák meg  életét, jövőjét. És milyen lehet naponta megélni  igazságtalanságot, megaláztatást, tudomásul  venni, hogy neki ez jut, mert cigánynak született. És  hogy éli meg a fekete a fehérek közt, erről is van tudásom. És  mit él meg aki vállalja nemi irányultsága másságát?  Mondhatnám, ezek hétköznapi élethelyzetek.  És ezekbe  az életekbe többnyire belenőnek az emberek. Aztán vannak  más  sorsok, ahol  pszichológus dolga a  megértés, és ő  jobbára akkor  tud segíteni, ha maga is beleéli magát az adott helyzetbe.. A színész is akkor sikeres, ha maximálisan beleéli magát a szerepébe, azonosul vele, még ha  akár ő is kell a rosszat  megtestesítse . Vagy ott az ügyvéd, akinek minden ügye egy élethelyzet, amibe bele kell lásson, máshogy nem megy . Vajon egy ügyvéd tud-e olyan ügyet képviselni, amit nem ért , vagy éppen ért de  nem tud azonosulni vele?  Vagy  úgy sejti, ügyfele dolgában nem jó ügyet képvisel?  Vállalja-e egy kisebbség védelmét, ha magát a kisebbséget nehezen tolerálja?  Vállal-e egy hazugságot, akár csak kegyes hazugságot, mert az igazat véli védeni vele?  Vajon az is hazugság, sőt, már az ő hazugsága, ha átvállalja, tovább viszi ügyfele hazugságát?. ..

Nekem is vannak ilyen vállalásaim,  kisebb-nagyobb szerepeket veszek át, élek meg, dolgozom fel,  azonosulok vele, és  :  megtartom magamnak, mert sokszor már nincs visszaút, és nem  is illik kilépni, ha kényelmetlen a szerep, hogy hát akkor nem ér a nevem.  És  előfordult bizony az is , hogy -bár szerintem mindig a nők döntenek -( helyettünk is, és ezt némely némberek  a férfi gyengeségének tudják be) de aztán nekem kellett a döntés minden velejáróját, felelősségét, esetleges  csúsztatásait vagy  igazságtartalmait is  vállalnom sőt átvállalnom,  mert egy döntést utólag megkérdőjelezni  és így meg nem történtté tenni nem lehet.  És , mert bárhogy is döntök, mindenhogy megbánom…:-)  Ez a blog nagyrészt vergődéseimről szól. Vergődéseim,  gyötrődéseim, szenvedéseim, ábrándjaim, vágyaim, csalódásaim , meghasonlásaim , vállalásaim, szenvedélyem blogja.