/ezernyi árnyalatban,2./

2008 október 12. | Szerző: amfortas |

 

   René Magritte  :A fények birodalma

 

 Nos hát, ez a kép régi kedvencem  és értelmezni  is  próbálom minduntalan.

Nappal az éjszakában? Az éjszaka, ahogy nappal látjuk? Két szemben álló valóság, két ellentmondó jelenség egyetlen látványban összegezve . A szürreális helyzet : hiszed-e , amit látsz?    Amennyire  kék az ég , úgyannyira erős a lámpafény és annak tükörképe . Ha a képet egészében,  szó szerint vesszük, érzékeink cserbenhagytak. ( vagy talán skizofrén állapotban vagyunk?)  A hitelesnek felfogott valóság hű ábrázolása  és a képzelt  és teremtett kép első rápillantásra hihető. És nem kell sokat böngésznünk a részleteket, hogy az ellentmondás kitűnjön . De vajon melyik valóságnak higyjünk?  Érdemes–e egyáltalán ilyen kérdést föltenni ? Az egyik igazságra mondjuk: „ a tények napnál is világosabban mutatják”, a másik igazság a sötétségben  felizzó lámpafény, csak esetlegesen tud úrrá lenni a napfény vetette árnyék sötétségén. A természetes fények elvakítanak és közben lámpával keressük a magunk kis fedezékeit , árnyékait, dörzsölgetjük magunkat fényvédő krémekkel, hogy kellően felvértezve bírjuk a napfény égető sugarait, mert már megperzseltek elégszer ahhoz, hogy kellő óvatossággal vágyjunk rá…   Szeretjük hát , persze és szükség is van erre az éltető  napfényre, a lámpás az éjszakában nem adhat csak némi biztonságot és talán eligazodást egy szűk kis periférián, ahonnét messze nem juthatunk. A lámpás nélkül  nehezen tudjuk megélni az éjszakai sötétséget,  ebből a dimenzióból viszont aligha láthatjuk a napfényes oldalt.

A napfény sugarai mindenhová igyekeznek beférkőzni, a fény terjedésének egyenes útja minden lehetőségét kihasználva. Fényvisszaverődés a nappali fénynek itt nem megengedett, szemben az éjszakai fényekkel, melyek a vízben részletgazdagon tükröződnek. Nappali fény és a lámpa fénysugara egy tőről fakad, mondhatni, egymás cinkostársai, még ha ez nem is baráti kapcsolat, de mert fotonjaik okán vér szerinti rokonok, mégis egy erős szolidáris kapcsolat. Napfény nélkül nincs élet és nem pótolhatja a lámpafény, akármennyire is igyekszik.  A fizika egyik legfőbb fejtörése a nagy egyesített elmélet, ami nem teljes, mert valahogy a kölcsönhatások közé nem illeszthető be a gravitáció. Gravitációs hullámdetektorok még alig-alig üzemelnek, éves integrálási idő kellene nekik a kicsi jel-zaj arány miatt. Azonban találtak  0.001 hz frekijü fotonokat, amik fluxusa térben-időben megegyezik a már kezdetlegesen mért gravitációs hullámok fluxusával.  Akár azt is fantáziálhatnánk, hogy a fény (elektromágneses kölcsönhatás) és a gravitáció erős összefüggést sejtet. A fény mint gravitációs közvetítő?  Ha a kettő egy: gravitáció és fény együttese nélkül nincs élet (…em :-)) A  fizika törvényei a leghidegebb, legridegebb kérlelhetetlen alaptörvények. Ezek közül is, bár talányos, a fénysebesség   adta Einstein  számára a relativitáselmélet dimenzionálásához az egyik alapeszközt. A fotonok legkevésbé sincsenek tekintettel ránk, sebességük hozzánk képest változatlanok, bármely irányban, bármely sebességgel haladunk is mi hozzájuk képest. A fizika feszességét vicces lenne megszemélyesíteni, de na NÁ, hogy lehetne …:-) 

Zsinórmértékek.  

Bada Tanár Úr tehát egy zsinórmérték volt. És volt, van még néhány fontos ember az életemben, akikre szívesen ,tisztelettel , szeretettel gondolok, de miután ezt a blogot többnyire továbbra is csak magamnak írom, hát maradok a kezdőbetűknél, úgymint SZ.J., ZS.K., M.I., S.L., M.L., L.R.,…. De azért az sem célom, hogy ez a blog egyfajta emlékkönyvvé lényegüljön át.