Citrom-mandula

2008 október 7. | Szerző: amfortas |

Citrom-mandula…. hát, igen.  Ez nem én vagyok .  Ezekbe haraptam bele, vásott bele a fogam.

Tudod, amikor valami az első benyomásaid  alapján tetszeni kezd , és ezeket odailleszted mindenhez, amit szeretsz, süteménybe, teába , koktélba stb., és attól az még jobb lesz, aztán belekóstolsz csak úgy önmagában  és az bizony egyszerűen  csak savanyú és keserű.

Beleszerelmesedtem Valakibe , akit hamar idealizáltam magamban , elkezdtem ezért odailleszteni az életemhez és megédesítette, megízesítette, megbolondította, lassan de biztosan feladtam magam és elhanyagoltam minden mást, és mindenki mást, fontos személyeket, dolgokat, ami nem hozzá tartozott. Ízlelgettem és gyönyörködtem, de azért furdalt a kíváncsiság, milyen lehet belül. A citrommal könnyebb volt a helyzet, cseppjei picit savanyúak voltak, de jól elviselhetőek, bőrömnek kifejezetten jól esett.  A citromot hát mellőzni nem akartam, mert : szerettem..tartoztam magamnak is ennyivel talán.

                                   

Elvesztéséért akkoriban úgy éreztem, nem kárpótolt volna a mandula. Önzés? talán. Még inkább: a bizonytalanságtól való félelem tartott az ismert és ezért megbízható mellett. Voltak tehát kisebb- nagyobb zökkenők ezzel a pörkölt cukros-mandulával, de hamar túljutottunk rajta, szerethető kis gyarlóságok, amikkel együtt lehet élni, ha  k ö l c s ö n ö s e n  elég erős a szeretet.  A mandulát magát natúr, nehezebb volt megismerni, feltörni a héját, belelátni a lelkébe és felismerni lelke rejtett keserűségét. Féltem is feltörni, valami rossz előérzeteim voltak, húztam az időt… egyedül végül nem is ment…. A mandulát most hát feltörtem, belekóstoltam és rájöttem nem csak arra, hogy keserű, de arra is, hogy ez a lelki keserűség a nagyon mélyre elbújt vagy elhalt vagy tán sosem igazán felszínre került szeretet.

                      

Ma már helyén vannak a dolgok citrommal, mandulával is talán…, a lélekkel, szeretettel ?  azt hiszem, azzal nem lesz már soha.

Ma már azt  tudom, a citromnak  lelke nagy szeretet-tartalékokkal van tele. 🙂 hogy ez mire elég?                                                                                                A mandulával? Valahogy más a helyzet és nehezen magyarázható.  Szeretem az édességet és magam is kísérletezem: az utóbbi időben több olyan sütemény-félét igyekeztem tökéletesre fejleszteni, aminek alapanyaga és alapíze mandula volt.  Került bele citrom is, ami szelídítette, bolondította és változtatta többé-kevésbé  ezt az alap-ízt, de mégis, a mandula, ami meghatározta jellegét .   Voltak-vannak olyan terveim, hogy valami kávézófélét indítok, amit többek között különleges süteményekkel fogok vonzóvá tenni. Ezekkel vacakolok és itt kulcsszerepet szántam a mandulának…. hát most ezen gyötrődök… nem úgy érzem, hogy meg tudnék lenni  mandula nélkül….Ez az allegorikus megközelítés azonban ebben a formában  nem járható tovább, át kell értelmeznem sok mindent, bizonyára meg kell próbálnom más megközelítésben, a mandula szemszögéből is nézni a dolgokat 🙂

 

 

2005. szeptember 8.