idézet

2008 szeptember 29. | Szerző: amfortas

Ma olvastam egy szép idézetet.

Nekem szólt. Mert Aki idézte, magára bár nem illesztette, de Neki szerettem volna leginkább, és e szerint is megfelelni. Tehát most is ezen dolgozom, mint eddig egész életemben…

“Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
Arany János)

                       

senki és semmi

2008 szeptember 13. | Szerző: amfortas

 

Csiszolgatom köveimet

2008 szeptember 10. | Szerző: amfortas

 

 

Egész életem tanulási folyamat és ez nem csak tudásszomj vagy készülődés, hogy megbirkózni tudjak  jövendőbeli feladatokkal, de az elkövetett  vagy elkövethető hibáim lehetséges  tanulságai is inspirálnak. Legalább akkor szeretnék bölcsen dönteni, ha már minden egyéb lehetőséget kimerítettem. Próbálom  javítgatni, de sokszor legalább csak szinten tartani magam. Az életem egy nagy  alkalmazkodás, és sokszor elveszek az ezernyi részletekben. Ilyenkor hibázom és az legtöbbször számon kérhető . Ez nem is baj, segíti az önkontrollomat. Ha nagyon egyedül élnék, ez nem így lenne, maradna az önkontroll és más ember  lennék, kicsit jobban egoista, kialakulnának a rigolyáim, egyre csökkenne az alkalmazkodóképességem , észre sem venném talán, hogy egyre nehezebben elviselhető  ember lennék a többiek számára. Szívesen tanulok és hamar megpróbálok elfogadni  másságot, más viselkedési  formákat, enyémtől eltérő reakciókat, ha az akiből jön, kedves nekem. Ugyan hasonló toleranciákat nem várok el mástól, de örülök neki. Néha aztán számba veszem, mennyi is az annyi, hol tartok a tűrőképességeimmel, hol van az a határ, amitől már nekem inkább rosszabb, mint jobb. Mikor már azt kell mondanom,  jobb egyedül, jobb otthon , jobb a magány. Ha valakit nem kedvelek különösképpen, ez a tűrésszint alacsony, ha nagyon szeretem, magas. Ha még annál is jobban szeretem,  akkor már nincs mit gondolkodnom a határokon,  csillagos ég és a rossz is szép és jó. Ilyen helyzetbe kerülve az ember sokkal jobban meg tudja érteni a másik belső énjét és mozgatórugóit, és sokszor a kritikáig sem kell eljutnia, hanem képes lehet megszeretni  a  másik  kisebb-nagyobb gyarlóságait. Talán ez már a szerelem kategória, de több , mint csak szeretet. Hogy közben hol vagyok én ?  Most épp ezen töröm a fejem, mert épp minden feladásának kellős közepén érzem magam nagyon nem jól. És ehhez már kevés az önvizsgálat, kevés a hitem abban, hogy magam javítgatásával jobbá tudjam tenni, ami számomra  a legfontosabb lenne, egy szépen és boldogan megélhető társas kapcsolat.

Hát  ezen dolgozom, innen folytatom, ha van ötletem és ahhoz akarásom és elszántságom.

Tervezem az életem, de  ceruzával és radírral.

nem lehet elég korán kezdeni

2008 szeptember 2. | Szerző: amfortas