Összegezhetjük úgy is, hogy majd minden érmünk vízben termett.
Én, aki szintén a vízi sportokat favorizálom, mert víz nélkül nincs élet-em, most nagy dilemma előtt állok. A vitorlázásban már egyre nagyobb szerepet kapott a pénz, egyre újabb, gyorsabb és drágább hajók tűnnek elő és egyre nehezebb a dolgunk legyőzni őket vitorlázással. Hiába vagyunk nagyon okosak és ügyesek, a sebességkülönbséggel nem tudunk lépést tartani. És ha elveszni látszik a vitorlázás élvezete, lehet, hogy abba kellene hagynom a versenyzést. A vizisít kiszorította a wakeboard, és egyre nehezebben tanulom meg az újabb és újabb trükköket, ugrásokat, elemeket, a fiatalok meg egyre gyorsabban. Néha ez is kedvemet szegi. No meg ott a sok sérülés, abból is begyűjtök rendre, hol sántikálok, hol a karom fájlalom, de ha meg nem, akkor eltunyulok, gyöngének érzem magam, derekam görbed. Aztán ott a sí a havon, alig várom, de lesz e hó? Mert ez meg ilyen fagyottvizes dolog. Most mindenesetre még elmegyek, levitorlázom, vizisíelem az idényt , aztán majd ősszel kitalálok valami újat, ha azt is el nem lustálkodom. Arra azonban ötletem sincs, hogyan tudnám unalmasabbá , eseménytelenebbé tenni életem