Kékszalag

2008 július 21. | Szerző: amfortas |

 

Furcsa egy dolog ez, de persze érthető: mindenki tele a friss élményeivel: találkozunk és ő rögtön elmeséli, hogy első volt a kenesei bójánál, csak hát elszakadt a felhúzó, eltört a hosszabbító, elakadt a brájzli, nagynagy pechek estek meg, no és persze igazságtalanságok, de így is sikerült négyszázkettediknek befutni, ami ehhez képest szuper eredmény is akár. Aztán talán megkérdezi, hogy és én?…, de a válasszal én már nem töröm magam, úgysem oda figyel, mert még eszébe jut, hogy a keszthelyi bójánál mekkora flautéba futottak bele ésatöbbiésatöbbi… aztán elviharzik, jöhet a következő. Közben nyomakodás az étel-italpultoknál, és valami szupersztár ordít a mikrofonba, ilyen Blikkhős, szavát sem értem hálistennek. De miért is vagyok én itt? Kiültünk a móló végébe, gyönyörű a Balaton, csend és nyugalom, legszivesebben beleharapnék !…és.

Bözsi egyszerűen mindenütt jól érezte magát,

lett légyen az színház, fogadás, vagy csak egy

jó hangulatú házibuli