közlekedek

2008 július 8. | Szerző: amfortas |

 

Életem során millió kilométereket gyűrtem magam alá autóval, hosszú éveket még német földön. Megtanultam jól közlekedni és megutáltam autóba ülni. Ha mégis muszáj, hát azon vagyok, hogy minél előbb kiszálljak. Ha meg úton vagyok, hát közlekedek és igyekszem minél kellemesebben eltölteni az erre szánt  időt. Rutinból vezetek, vagyis inkáb rutinból figyelek nagyon oda. Alapállásom, hogy mindenki más hülye, aki körülöttem vezet, egy rutin óvatosságot biztosít és ez elég jól működik. Ha hosszú útra megyek egyedül, az arra jó, hogy ráncba szedjem gondolataimat. Hiszen a napok általában úgy telnek el, hogy nem jut időnk a szabad gondolkodásra. Alszunk, ébredünk és elfoglaljuk magunkat az épp szembejövő eseményekkel: híreket hallgatunk, reggelit készítünk, csevegünk a gyerekkel, a kollegával, a szomszéddal, az ügyféllel, telefon….aztán a barátok, a színház, a tv, mozi, olvasás, alvás. Ha egyedül utazom, a vezetés nem igényel nagyobb koncentrációt, de olvasni, írni beszélgetni stb. nem tudok, és végre magam tudok lenni a gondolataimmal. Ha  társam van, jó a beszélgetés, főleg, ha nem a közlekedésről szól és azt ki tudjuk kapcsolni. Ehhez persze úgy kell vezetnem, hogy  a másiknak ne tűnjön fel, hogy vezetek. És így aztán hamar odaérünk.

A medvevadászatról hazafelé tartva Bubu egy új, rendkívül érdekes problémán kezdte törni a fejét.