Anyám, Édesanyám

2008 július 3. | Szerző: amfortas |

 

 

 

A napokban kaptam egy megjegyzést, hogy mamának nevezem,  akit lányai anyának hívnak.

Nem vettem észre. Sokhelyütt a mama alatt a nagymamát értik, számukra természetesen nem jól mondtam, amit mondtam. Majd figyelek.(éjjel-nappal…:-) )

Figyelős időket élünk. Vihar készül és én is készülök, azt remélem, ma már bölcsebb vagyok a vihar elkerüléséhez. A vihar: át nem gondolt, spontán indulat, sokszor szaladunk bele, de nem szabad sokat keresgélnünk az okát, holnapra elmúlik, ma meg tisztítja a levegőt.

Van két fiatalkori  jó barátom,  testvérek, sok időt töltöttünk el együtt . Bármikor , ha szüleikről esett szó, (akiket magam is nagyon szerettem és tiszteltem)  Ők következetesen  az „édesanyám” , „édesapám”  kifejezést használták.  Nagyon szépen hangzott és benne volt szüleik iránti mély tiszteletük és szeretetük.  Eltanultam Tőlük és valóban magában hordozza azt a pluszt, amit az egyszerű „anyám, apám „  valahogy számomra sem tartalmaz.

Tudat alatt sokszor gyerekkorunkba vágyódunk vissza, amikor szerettek minket…olyannak, amilyenek épp voltunk. Gondoskodtak rólunk, biztonságban éreztük magunkat és az efféle szeretet érzését szeretnénk továbbra is megélni. Csakhogy ma már nem kaphatunk, nem várhatunk el  több szeretetet, mint amennyit magunk is képesek vagyunk adni. Az anyai szeretet az élet „előlege” volt,  amit felnőttként valahogy vissza kell fizetnem, hiszen akkor arathatok, ha már vetettem. És a  szavak ereje milyen nagy szerepet játszik! Hogyan szólítok meg valakit, mennyire tartalmazzák a szavaim az odafigyelésem és a másik szeretve tisztelését? Nem törődhetek csak azzal a szeretettel , amit kapok, úgy kell a másikhoz odafordulnom, hogy érte semmi jutalmat ne várjak, hanem magából az odafordulásból nyerjem ki magamnak a boldogságom és megelégedettségem.  Ha mégis kapok valamit, az egy plusz ajándék.

Két barátommal a mai napig tartom a kapcsolatot és bár szüleik rég meghaltak, ma is ugyanolyan tisztelettel és szeretettel beszélnek őróluk. És mindkét emberből sugárzik a másik ember iránti  tisztelet és szeretet. Talán-talán ezt a tulajdonságukat becsülöm Őbennük legtöbbre.

Még egy fontos dolog tartozik ehhez:   ha kimondok valamit, azt tényleg úgy is gondolom és a kimondásával magamat erősítem meg.  Jól kell megbecsülnünk a szavak jelentőségét ahhoz, hogy mindig világos legyen, hogyan gondoljuk és hogyan gondolkozunk. Magammal szemben kell elsősorban igényes legyek ebben a vonatkozásban is. Mástól ezt legfeljebb elvárhatom.