Tea vagy kávé

2008 június 12. | Szerző: amfortas |

Mióta?  már régóta : alkudozom magammal: Nem tudom, szeressem-e a kávét, vagy maradjak a teánál? Igazából rég nincsenek megggyőző érveim egyik mellett vagy ellen sem. Korábban hangzatos teóriákkal érveltem a tea mellett, de ma már csak a bizonytalanságom biztos….és nem keresek érveket.

Ötletszerűen éltem életem, felelősségeket vettem át és adtam le, bekerültek a megtörtént dolgok zsákjába, belenőttek ősz hajszálaimba. Rég mindegy, de talán mégis. Tea. Nincs tétje ennek, annyit tudok. És még valami keveset ezen fölül is tudok.

Ha az ember nem arra való, hogy valamilyen ügyet szolgáljon, ha nem az utókor vagy a túlvilág kedvéért teszi, amit tesz, vagyis nincs semmilyen eleve adott kötelezettsége, akkor szakad csak igazán nyakába a felelősség! Mert akkor maga kell, hogy megválassza tetteit és kötelességeit, maga fogja összetákolni magának a többé kevésbé összefüggő magyarázatokat döntéseiről. Ilyen magyarázatokra épp oly szükség van, mint a szerszámokra, a tudásra, vagy a szerelemre. Valakinek-akár csak magának- kedvére fog tenni, tartozni fog valahová és döntéseit ezzel összefüggésben működteti.

 

                                    

Ha kezdi belakni lényem a Másikét, ébred bennem a felelősség, egyre fogom vissza lélegzetem, mit csinálok jól , vagy rosszul. Az adott, kimért időből kell tudnom művet alkotni, és ez nem csak létezést jelent ,de együttlétezést is. Így vagy úgy, de együtt lehetünk. Együtt vagyunk, ha Rá gondolok, együtt, ha megérintjük egymást, és fáj, ha nélkülöznünk kell egymást…aztán, ha elrontjuk, az utak szétválnak, szétköltözünk, más országban és más világban élünk, – és- már rég nem láttuk egymást….

Nem szabad, hogy elengedjük, akiben biztosak vagyunk.Vajon biztos lehetek a Másikban, ha már magamban nem vagyok? Igen, ha ettől majd magamban is biztos lehetek. Addig is ,Tea.