kő

2008 június 5. | Szerző: amfortas |

 

Nagy kő nehezedik rám, kívül belül. Minden programomat, elképzelésemet, tervemet felülír. Se kiállítás, se színház,se barátkozás. Hanem fájdalom és kórház.

Nem igazán tudom, melyik a kellemetlenebb,mert a fájdalmakat nem lehet összemérni. A fizikai fájdalom, ami hamar elmúlik, vagy a lelki, amire nehezebb orvosságot találni és esetleg maradandó , mélyebb nyomokat hagy. Én  mégis  a fizikai fájdalomra szavaznék. A lelki fájdalmak, ha el is múlnak, megkérgesítik az embert és ezzel később talán másnak fog fájdalmat okozni. Szeretsz valakit és elveszited, és ez nagy fájdalom. Neked. Majd kigyógyulsz és majd mást fogsz szeretni. De már nem tudod úgy. Már óvatosabban méred a szereteted , mert félsz a következő fájdalomtól. Már nem tudsz annyit adni, mert egyszer már megfogalmaztad és nem tudod újrafogalmazni. Egyre kevésbé megy, egyre kérgesebb a szíved és ha mégis megtalál a nagy szerelem, nehezen szabadulsz az előző fájdalmad terheitől. Már bezárkóztál és már el is vesztetted a következőt amikor attól félsz, az még jobban fog fájni. És most még annál is jobban fáj és bárcsak lehetne választani,hogy akkor inkább a fizikai fájdalom.

Holnap majd megműtenek és aztán majd ez elmúlik.

Ma pedig felkészitem magam az újrakezdésre, a hogyan továbbra és lelkem, szivem  felpolírozására.