diszkrét

2008 május 22. | Szerző: amfortas

 egy barátom ma megkért valamire :  tudjak meg egy dolgot és kezeljem diszkréten.

Hát jó, ez fog menni, van benne gyakorlatom. Úgy ám, csakhogy.. kis szépséghiba, nem is tudom… talán freudi elszólás , elcsúszott egy ékezet!  diszkretén …. így.

Tetszik, kóstolgatom az ízét : én , a díszkretén. Meg kellene töltenem tartalommal , aztán elfogadtatnom magammal. Na , lehet, hogy akkor már nem annyira tetszene, de viszont lehet, hogy tényleg egy díszkretén vagyok ? Most van megint min “agyalogni” ahogy azt volt kedvesem szerette mondani ( és főleg: művelni)

utazom a rám szabott időn

2008 május 22. | Szerző: amfortas

                                                                                                                                                                                    

                  

na, most nyugodt is vagyok, meg ideges is. Látszólag minden jól megy , csak foglalkoznom kellene azzal, amihez viszont kedvem nincs. Végülis, a vizisípályán kötöttem ki, persze, mindjárt eltűnt a nap, úgyhogy néhány kőr után eljöttem.  Megjött viszont az e-mail , amit vártam, ez most munkát ad, de legalább lehet egy kicsit okosnak is lenni, nem csak utazni a perceken. Most tehát számolok, és közben kacsintgatok a könyvre, amit már olvasok egy ideje. Ez az a könyv, amit lassan jó olvasni, ahhoz meg gyűjtögetnem az időt. Azt hiszem , az idővel van a legtöbb bossszúságom……Mindíg újra és újra konfliktusba keveredek vele, nem hagyja magát legyűrni !

ébredés

2008 május 22. | Szerző: amfortas

 Valamiért ma fontosnak tartom ezt a blog-dolgot. Nem, mintha lenne rá időm, de arra van, amire akarom. Most megnéztem és működik, tehát folytatom.

Ébredéssel :

hülyeségeket álmodtam, de valamit mindíg megálmodok. Csak az értelmét nem tudom. Arra ébredek, amit utoljára álmodok…kerékbilincs volt az autómon . Ez egy hülyeség, mindig kertben állok, napokig bele sem ülök, főleg, ha szép idő van és robogóval…na mindegy , azért megnézem, ha arra járok:-)

Pont olyasmin kellene ma dolgoznom, amihez legkevésbé van kedvem, favágás..de azon hamar túl tudok lenni, talán épp ezért. Aztán vagy kórház,vagy vizisí-pálya, attól függ, előjön-e megint ez a kín.

Voltaképpen azt kellene tudatosítanom magamban, miért jó, hogy írásban beszélgetek magammal, mire jó ez a blogozás, valaki olvassa egyáltalán , és miért és engem érdekel-e az? Most veszem észre, még kérdést sem tudok megfogalmazni erről. Majd kialakul.