Egy fotográfus barátom megbízójának naptárához fotózott csinos babákat. Megbízója nagy nőimádóként nem elégedett meg a magyar lányokkal, kívánkozott oda még valami egzotikus szépség is. Találtak is egy gyönyörűt , Thaiföldről. Tényleg csoda volt.
Eltelt fél év, s közös barátaimmal néhány napot Villányban töltöttünk: időközben barátom megbízója egyrészt barátommal jó barátságba keveredett, s jönni készült néhány napra hozzánk, másrészt beleszerelmesedett a Thai szépségbe, s őt is hozta. Már nagyon kíváncsian vártuk. Vacsoraasztalnál ültünk, mikor megjelentek. A Thai lány nem jött: vonult. Gyönyörű volt, csupa nemes vonás, hosszú combok, varázslatos bőr, ajak, arc, a lélegzetünk is elállt. Leültek közénk, nyálunk csordogált.
Amikor kigyönyörködtük magunkat, barátom mély lélegzetet vett és bemutatta a thai fiút… merthogy az volt. Megbízója , …és már barátja, (a nőbarát!!!) annyira belészeretett, hogy azt mondta, már rég mindegy, férfi-e vagy nő Ő.
(Amúgy az első műtéten már túl volt a jövendőbelije…)
Kerültél-e már olyan helyzetbe, hogy valamibe (vagy Valakibe!) olyan nagyon belekavarodtál hogy végül minden mindegy lett volna, csak hozzád tartozzon, tiéd lehessen, a szó nemesebb értelmében is?
Álltam már úgy valaki mögött, aki édesanyját könnyezte meg : hogy szemem sarkában én is könnyekkel küszködve odáig jutottam, ha Őt érné ez a sors, nekem ez is Ő lenne, maradnék mellette, gondolnám, remélném, hogy csak alszik és szépeket álmodik.