egy telefon egy csodás emberkétől, menjünk , borozgassunk a Rádayban valahol !
Ma máshogy robogtam át a Petőfi hídon, mint tegnap, s a visszautam mégúgysem volt olyan. Nem csak a néhány pohártól… azzal még robogóra nem nagy baj felülni.
Mindjárt úgy kezdett, ahogy csak Ő : beszélgessünk… vagyis meséld ki magadból ezt az egész történetet. Szóval: jót beszélgettünk.. remélem, hagytam néha szóhoz jutni Őt. Ellazultunk , vidámak voltunk megtaláltam egy kicsit ismét önmagam.
Történtek velem ma is azért dolgok , ami azt illeti. Mondd csak , kedves nagynéném,( folytathatnám Mikes Kelemen sílusában) hogy van az, hogy én minden nap elhúzok a híd alatt kétszer, fölnézni nem jutott eszembe soha, de ma , lehetett úgy reggel fél kilenc, -buta idő- , mégis fölpillantottam és épp fölöttem húzott el az ismerős autó, benne az ismerős…. Nagynéném, Te ugye tudod, kit láttam meg ott?