még valami
2008 május 29. | Szerző: amfortas
Egy fotográfus barátom megbízójának naptárához fotózott csinos babákat. Megbízója nagy nőimádóként nem elégedett meg a magyar lányokkal, kívánkozott oda még valami egzotikus szépség is. Találtak is egy gyönyörűt , Thaiföldről. Tényleg csoda volt.
Eltelt fél év, s közös barátaimmal néhány napot Villányban töltöttünk: időközben barátom megbízója egyrészt barátommal jó barátságba keveredett, s jönni készült néhány napra hozzánk, másrészt beleszerelmesedett a Thai szépségbe, s őt is hozta. Már nagyon kíváncsian vártuk. Vacsoraasztalnál ültünk, mikor megjelentek. A Thai lány nem jött: vonult. Gyönyörű volt, csupa nemes vonás, hosszú combok, varázslatos bőr, ajak, arc, a lélegzetünk is elállt. Leültek közénk, nyálunk csordogált.
Amikor kigyönyörködtük magunkat, barátom mély lélegzetet vett és bemutatta a thai fiút… merthogy az volt. Megbízója , …és már barátja, (a nőbarát!!!) annyira belészeretett, hogy azt mondta, már rég mindegy, férfi-e vagy nő Ő.
(Amúgy az első műtéten már túl volt a jövendőbelije…)
Kerültél-e már olyan helyzetbe, hogy valamibe (vagy Valakibe!) olyan nagyon belekavarodtál hogy végül minden mindegy lett volna, csak hozzád tartozzon, tiéd lehessen, a szó nemesebb értelmében is?
Álltam már úgy valaki mögött, aki édesanyját könnyezte meg : hogy szemem sarkában én is könnyekkel küszködve odáig jutottam, ha Őt érné ez a sors, nekem ez is Ő lenne, maradnék mellette, gondolnám, remélném, hogy csak alszik és szépeket álmodik. 
könnyű nehéz napom
2008 május 29. | Szerző: amfortas
Ha lehet így összefoglalni : tömény volt ez a nap. Volt benne sok munka , idegesség , de látogatás és kedvességre, szeretésre is futotta. Meg egy kis kiruccanás, grill a kertben, barátkozás, aztán megnyitó ünnepség, Carmina Burana, elválás, rossz , nyugtalanító helyzetek és gondolatok. Van úgy, hogy amerre megyek, rossz irányba megyek. Irányt változtatok és az is rossz rány. Sehol nem találom a helyem. Egy idő után már értem , miért , és azon igyekszem, hogy tudnék kilábalni ebből, de utólag nem tudom a rossz irányokat megfordítani. Azt hiszem , legjobb lett volna rögtönözni, maradni a kertben barátkozni, jókat enni-inni, nem gondolni mással.
Vannak új “projektjeim” ötleteim, kezd feltámadni a lelkesedés bennem többnyire ütődött dolgok iránt persze.. bár, talán…
Ma egy régi történet került elő megoldási elképzeléseim fölötti gyötrődésem közben:
Egy sportklubnak voltam tagja, melyet szét akartak rossz erők zilálni. Első lépésként a meghatározó személyeket kirúgták, hosszú távú koncepció a klub megszüntetése és vagyonának átmentése volt. A klub edzője,Béci egy másik klub hívására egy nagyszerű,új egyletet épített fel a következő évek során, mialatt a klub, melyből kirúgták, mégsem szűnt meg, akik maradtunk, megmentettük, új életet leheltünk bele. Béci úgy tudta, nincs már rá nálunk szükség, új klubjában különben is, megbecsült jó helye van, s mi is úgy gondoltuk, Béci az általa megalkotott új klubból és annak biztonságából soha el nem jönne. Egyszer aztán meglátogattam ebben az új klubjában, egy nyári délelőtt. Sörözgettünk, beszélgettünk, egyszer csak rámkérdezett: szerinted van nekem még esélyem arra, hogy vissszakerüljek régi klubomba? Hiszen a szívemmel odanőttem, akármennyire is jobb most itt nekem.
Még aznap estefelé találkoztam klubunk vezetőjével, a bölcs Gáborral és elmeséltem Neki ezt a beszélgetést. Gábor sarkonfordult, autóba ült és elviharzott,… Bécihez… Az Ő vissszajövetele egy óra múlva sínen volt.
Sokszor vagyunk úgy, hogy úgy gondoljuk és a másik is úgy gondolja… megpróbálunk megbékélni a realitásokkal és közben titokban egy apróka kis jelre várunk: és milyen ritkán érkezik meg az! De ha igen, boldogan felejtjük a realitásokat és szaladunk vissza az elveszettnek hitt kedves-keserű életbe. És ezek mindíg jó döntésnek bizonyulnak, úgy hiszem.
borozgatás
2008 május 27. | Szerző: amfortas
egy telefon egy csodás emberkétől, menjünk , borozgassunk a Rádayban valahol !
Ma máshogy robogtam át a Petőfi hídon, mint tegnap, s a visszautam mégúgysem volt olyan. Nem csak a néhány pohártól… azzal még robogóra nem nagy baj felülni.
Mindjárt úgy kezdett, ahogy csak Ő : beszélgessünk… vagyis meséld ki magadból ezt az egész történetet. Szóval: jót beszélgettünk.. remélem, hagytam néha szóhoz jutni Őt. Ellazultunk , vidámak voltunk megtaláltam egy kicsit ismét önmagam.
Történtek velem ma is azért dolgok , ami azt illeti. Mondd csak , kedves nagynéném,( folytathatnám Mikes Kelemen sílusában) hogy van az, hogy én minden nap elhúzok a híd alatt kétszer, fölnézni nem jutott eszembe soha, de ma , lehetett úgy reggel fél kilenc, -buta idő- , mégis fölpillantottam és épp fölöttem húzott el az ismerős autó, benne az ismerős…. Nagynéném, Te ugye tudod, kit láttam meg ott?
itt és ott
2008 május 27. | Szerző: amfortas
Történt valami furcsa még ma velem, nem gondolom, hogy baj , ha így , blogformában dokumentálom: déltájt hirtelen rámtört : csak egy Valakire tudtam gondolni, a fejem is belemelegedett: ez egy ilyen telepátiaféle érzés, ezt ismerem. Az a hullámhossz, ami , ha nem is akarja a másik, mégis. Interferál, na. Az a rezdülmozdulpezsdül… talán egy utórezgés? nonlocality.
Több mint … Más, és nem agy. Mindegy, nem gondolkozom rajta, mert hiszen tudom de ezt ezt is kiírtam magamból.:-)
kiírás
2008 május 27. | Szerző: amfortas
Van nekem egy jó barátom, pszichológiában igen jártas. Azt mondta egyszer, írjak naplót, írjam ki magamból , ami nyomaszt, igen hasznos dolog. Azt gondolom , ez a blog-dolog erre jó. Nincs tétje, valószínűleg nem olvassa senki, magamnak írom , de mégis moderálom , mintha olvashatnák is akár, hiszen nyilvános. Ahhoz meg úgysem jut el, akinek szólhatna, ezáltal nem kell valakinek kedvére írnom , magyaráznom, megfelelnem, valakit ezzel megszólítanom. Nincs tét, mert nincs cél.
Öröm ért! Kaptam egy kiscicát épp egy éve: Mirci, -de nem voltam jó gazdája, disszidált. Ma utánamszalad egy Nőce a szomszédból és képeket nyomott a kezembe: a cicám! befogadta valaki egy utcával feljebb, átigazolt a cemende ! De azért örültem, hogy jó gazdára lelt .
Vajjon, ha egy emberről lenne szó, akit nagyon szeretsz , de nem vagy jó gazdája: örülnél-e,hogy mástól megkapja azt, amit neked kellene nyújtanod, bárki légyen is az az új gazda? Örülnél-e, ha tudnád, más szereti.? Na igen, de ez egy cica. . Azt gondolom, keveset adtam, de a sok is kevés lett volna neki. Ennyire futotta.
Attól tartok, keveset adtam, de néha a kevés is sok !!!
az első bekezdéshez még a továbbiakat fűzöm hozzá: Sok ember szerintem tudat alatt is ezt az utat járja : kiírja magából a mindennapi stresszeit és örömeit , a mindennapi tyúkszart is… ez részben a magányos tömeg- effektusnak is tudható be, és egyféle belső menekülés. Vagy talán egy olyan megoldásnak is felfogható némelyek által, mint ami az ősembert is motiválta sziklarajzolásaihoz : lerajzolta a legyőzendő vadat és ezzel már félig-meddig le is győzte.
Defőleg és pláne: Az ember a gondolataiért nem tehető felelőssé. Azonban, mikor kimondja , amit gondol, azzal már el kell tudnia számolni Fel kell tudnod vállalni, hogy vitatkozni fognak akár Veled, de a kinyilvánított gondolat legfőbb terhe, hogy azonosítanak vele, aszerint ítélik meg személyed. Tehát moderálod, fésülöd , leellenőrzöd a hirtelen támadt gondolataidat , összeveted értékítéleteddel, kialakult értékrendszereddel, tapasztalataiddal, stb. és eszerint felelősséget is vállalsz értük. A blog egy vékony határmesgyén működik : név nélkül , nicknévvel, vagy akár neved bevállalásával is, de többnyire az ismeretlen vakvilágba nyilvánítod ki gondolataidat és nagyjából csak forma szerint kell moderálnod, és ha netán mégis valaki kritikusan olvassa és odateszi megjegyzését, még mindig eldöntheted, vitába szállsz-e vele, de többnyire csak a gondolataid külső ellenőrzésének veszed, ami esetleg hozzásegíthet annak csiszolgatásához. Nincs azonban felelősséged. Sok blog ezért elég durva tud lenni, ezernyi szélsőséges megnyilvánulást találhatsz, amit írója, ha szembesítenének gondolatával, valószínűleg nyíltan nem vállalna el.
gyereknap
2008 május 25. | Szerző: amfortas
Ha gyereknap, akkor gyereknap.
Kisétáltunk, Nagyrét. Volt ott minden, amiért pénzt lehet kérni, mindíg ez van. Na jó, nem csak az volt, sőt.
Nagyszinpadon Péter, régi barátom délelőtti pengetős műsora-üdítő volt gyereknek, felnőttnek. Talán túl korán volt, hogy sajnos még nem voltak sokan.
Sokféle sátor állt, és nem mondom, volt, ami tetszett. Volt, ami meg nagyon nem , de ha választék van, nem zavar. Leginkább egy szambázó csapat tűnt ki : sárga egyenruhában körbedobolták a nagyrétet, s hat-nyolc lány lelkesen rázta, még kora délután. Parádés volt, remek!
Szerethető volt a nyüzsi, voltaképp élveztem. Peti felszabadultan rohangált, mindenhova odaférkőzött egy kicsit , övé is volt ez a gyermeknapi buli.
Találkoztunk ismerősökkel, sört ittunk, majális hangulat volt. Nem mintha ehhez vonzódnék, de ma ezt határoztam, és nem bántam. Szerettem , akikkel voltam. Mind elvolt magával, és jó volt figyelni Őket, közben meg eljártak a gondolataim. Szeretet ….
Feldmár metaforáján méláztam: talál egy kis állatkát a padláson , nem tudja, milyen állat , de szerethetőnek tűnik, megpróbálja gondját viselni. Persze , a kezében, vagy a dobozban, amit csinált neki, nem érzi jól magát. Mit kellene csinálni? Ha törődik vele, meg akarja ismerni, kisérleteznie kell vele: figyelni, felvidul-e ha meleg helyre kerül, vagy épp roszul érzi magát és a hűtőben meg felélénkül. És így tovább, szerencsés esetben hetek múltán egyre jobban érzi magát: megismerte az, aki szeretni akarta és megtapasztalta, hogy poloskát kell adni neki, nem tökmagot, hideg -sötét helyre kell neki almot rakni, stb. A szeretet engedi, hogy a másik legyen. Nem akarja domesztikálni. Óvatosan , törődve, vigyázva, de a szeretet csak azt akarhatja, hogy a másik legyen úgy , ahogy van.
Van persze másik metafora is: Karinthytól, mikor a nyuszit ki szeretné piszkálni az ágy alól, mert úgy gondolja, a nyuszinak az lesz a jó, még ha beledöglik is. Azt gondolom, az emberek többsége szeretné maga eldönteni, mit szeretne a másik, és azt gondolja , ezzel szereti. Milyen kár, hogy a másik néha már erre készül, és nem képes észrevenni, ha valaki nagyritkán : Magáért szereti….
tanya
2008 május 24. | Szerző: amfortas
…. már rég szervezik, és persze az ilyen szervezésekben az szokott rossz lenni, ha készülsz rá és elvárásaid vannak, aztán mégsem úgy lesz.
Kora délután találkoztunk és együtt mentünk le a tanyára, kedves, szerethető emberkék, örömmel üdvözöltük egymást : Nekem különösen jó alkalom, hogy kizökkenjek az engem még mindíg fő sodorként lekötő gondolataimból, elbukott kapcsolatomról. Hát ragadjunk meg egy pohárkát és barátkozzunk…
Tényelg helyes, kedves emberek..hány éve is ismerjük egymást ? És mikor is találkoztunk utóljára? Az egyik csak azt szeretné bizonygatni, mennyire sikeres és minde milyen jó körülötte…de ha jobban odafigyelsz, sejtheted az ellenkezőjét, ez szomorú. A másik minden baját rádönti , és mind ismerős bajok , már a múltkor is így volt…talán nem éppen vele, de hát..vele is mindíg csak a baj és a szomorúság. Akkor szomorkodjunk egy kicsit vele, mást úgysem tudunk, mert ebben ő az okos, nem enged tanácsot adni. Nemrég különben is , valaki figyelmeztetett egy nagy igazságra : csak akkor akarj segíteni, ha kérik. Engem ez azóta is nyomaszt, féltve dédelgetett kapcsolatom részben ezt is megsínylette. Gondolom ma.
Ezt hogyan lehet jóvátenni? Egy új magatartás felvállalásának ígéretével? Szép is lenne.
Na , aztán volt , aki bölcsen hallgatott (kellőképpen ivott). Én inkább csak figyeltem és szomorkodtam. Egyrészt azon , hogy mi, régi jó barátok, ha ritkán találkozunk is, valami összeköt,de nem tudom már, mi. Emlékek? Hányszor lehet ezeket végigvenni ? Másrészt : rájöttem , hogy nem tudunk beszlélgetni. Csak fecsegünk, aztán elválnak megint útjaink és ezt is egy kellemes emlékként betesszük valami felesleges fiókocskába, ennyi. No és , magam nem tudtam annyira kizökkenni. Persze, hogy furtonfurt ( de rég használtam ezt a szót) Másra gondoltam. Alig vártam , hogy hazaérjek és magam legyek.
paplanernyő
2008 május 23. | Szerző: amfortas
be fogok szerezni egy paplanernyőt. Végülis, kétesélyes. Gondolkoztam hőlégballonon is, de azzal nem biztos, hogy meg tudnék bírkózni, és esetlegesebb. Bár ennek is megvan a maga varázsa. Mindenképpen: el kell tudnom most már fizikailag is emelkednem a földfelszínről, ha már úgyis annyit lebegtem életemben…. sokszor más helyett is.
Persze, újra és újra becsapom magam , mikor lebegek és a másikat is magam mellett vélem lebegni… aztán ráébredek , hogy Ő meg a földön jár és még le is néz : rám.Ilyenkor nem síma a landolás, legutóbb majd’ nyakamat törtem.
Van sok dolgom ma is. Bele kell férjen egy kis munka-haha, nem kevés!.. no meg aztán barátkozom délben , arra még össze is kell rittyentenem valamit, ahhoz meg vásárolni… üres a kamra. Kis vizisí, aztán NagyKőrös, tanyaprogram régi barátokkal, ez biztos jó lesz így.
alvás és álom
2008 május 23. | Szerző: amfortas
rosszul aludtam. Máskor is megesik, bár ritkán. Forgolódom, nem jön szememre álom. Ilyenkor nem sokat próbálkozom, villanyfel, olvasok. Lehetőleg valami nehezebbet, mondhatnám, unalmasabbat. Ha csak úgy minden ok nélkül nem tudok aludni, akkor ettől hamar elálmosodom és meg van oldva. Ha nyugtalanít valami, az roszabb, akkor nem tudok odafigyelni az alvásra , azon jár az eszem, ami nyugtalanít. Ez már nehezebb helyzet, erre nem megoldás a lefárasztásom valami nehéz olvasmánnyal. Akkor azon kell rágódnom, ami nyugtalanit és jó megoldásokat találni. Ez viszont hatékony tud lenni. Sok mindent rontottam már el ezzel: mire feleszméltem volna, elküldtem egy jól megfogalmazni vélt és tényleg hatékony e-mailt, amit reggel , mégegyszer átolvasva inkább kezemet letöröm, mintsem elküldeném…hát így nehezíti meg sokszor az álmatlanság az életem és hoz néha visszacsinálhatatlan helyzetekbe. Aztán az idő majd eldönti, mint minden komolyabb dolgot, helyes volt-e ami álmatlan énem tett.
Főzök egy nagy bögre teát.
még mindíg nem tudom, ki lehet .
Kutyákról is álmodtam,kicsi és nagy farkasszemet néztek mert nem volt más választásuk.
öttusa
2008 május 31. | Szerző: amfortas
A női vb döntő félházas volt. De : klasszikus közönség, jó közönség, aki mindenkinek drukkol, mindenkit megtapsol, de csak amikor itt az ideje.
Szeretem közönség, szeretem drukkerek. Ne focipálya lelátójáról jöttek át.
Nem vagyunk hát egyformák ebben sem és ez így is helyénvaló. Én nagyon az öttusának drukkolok, holnap is kimegyek: férfi döntő.
Oldal ajánlása emailben
X