1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/  <strong>Méné, tekel...</strong> Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt: Versben mondom, hogy jobban megjegyezd. Szívedbevésem és füledberágom: Rossz volt embernek lenned a világon, <strong><span style="color: #800000">E korban, melynek mérlege hamis,</span></strong> <strong><span style="color: #800000"> S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.</span></strong> Délben az ember megkisértetett, Az éjben sírtak a kisértetek. Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét, De a gyilkost megint hősnek nevezték. A férfi vért ivott s a nő velőt, Künt a költő bőgött a bolt előtt. Halottra adtak selymet és brokátot, Az élő rongyos volt és vért okádott. Virággal hintették a síri vermet, Az élő künt a hó alatt didergett. Hangos szóval esküdtek a koporsón, Az élő halkan jajgatott a borsón. Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva, Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva, De szembeköpte mesterét a hitvány Piszkos rüpők, a szemtelen tanitvány. Hajók rohantak égő tűzveszélyben, A ringyók cifra rongya szállt a szélben, De a legszebb és a legékesebb Szemétdombon rohadt el, mint az eb. Most hát kezem tördelve, sírva kérlek, Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg. Tedd most szívedbe és füledbe el - Az értelmét majd megtudod, ha kell. MÉNÉ, TEKEL - ha érted, vagy nem érted, Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted. Egykoron sötétben elmondott dalom, Mint lángírás, világít a falon. Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek, De élni fognak, hogyha én nem élek S lesznek, ha nem leszek.   https://www.youtube.com/watch?v=0n9ptgOgTLArich