1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/<img class="aligncenter size-full wp-image-577" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/2015/01/Képkivágás.jpg" alt="Képkivágás" width="220" height="269" />   ...Én tovább is találkozgattam vele, mert, mint mondtam, mindenek ellenére még mindig tetszett nekem, vagy legalábbis nem volt senki, aki jobban tetszett volna; meg aztán azért is, mert bár azon a véleményen voltam, hogy köztünk mindennek vége, nem akartam, hogy a vég nyersen gyors és kellemetlen legyen. Sohasem szerettem egyetlen vágással elvágni, hirtelen megszakítani valamit. Úgy gondolom: az élet dolgai, ahogy maguktól születnek, maguktól meg is halnak, megunás, közöny vagy megszokás következtében – ez utóbbi a hűséges unalom egy formája s én szeretem, ha látom így meghalni őket, természetesen, magam vagy más hibáján kívül, s ha látom, hogy szép csendesen más dolgoknak adják át helyüket. Elvégre is, az életben sose fordulnak elő egészen tiszta és határozott változások; aki pedig elsietve akar változtatni, azzal könnyen előfordulhat, hogy egyszerre csak – s éppen mikor legkevésbé várja – látnia kell, amint a régi megszokások még mindig elevenen és szívósan felütik a fejüket, holott abban a hitben ringatta magát, hogy gyökerestül és végérvényesen kiirtotta őket. Én azt akartam elérni, hogy Gino kezének simogatása éppoly közömbösen hagyjon, mint szavai, s féltem, hogy ha nem hagyok időt az időnek, életem bármely pillanatában újra felbukkanhat, s akaratom ellenére arra kényszeríthet, hogy a régi kapcsolatot újra felvegyem..." /Moravia: Római lány/   <a href="https://levendulas.cafeblog.hu/files/2015/01/safe_image.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-578" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/2015/01/safe_image-300x157.jpg" alt="safe_image" width="300" height="157" /></a>rich