1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/<!--[if gte mso 9]>-->   <p class="MsoNormal"><span style="font-size: 14.0pt;line-height: 115%;font-family: 'Book Antiqua','serif'">„ az én szabadságom addig tart, amíg nem sérti mások szabadságát „</span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size: 14.0pt;line-height: 115%;font-family: 'Book Antiqua','serif'"> </span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size: 14.0pt;line-height: 115%;font-family: 'Book Antiqua','serif'">Példának okáért: lehet ellentétes az én szabadságommal <span> </span>az a tény, hogy kénytelen vagyok végighallgatni valamit, amit máskor is el lehetne mondani, <span> </span>mert annak, aki beszél hozzám, épp fontos és sürgős valamit elmondania. </span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size: 14.0pt;line-height: 115%;font-family: 'Book Antiqua','serif'">Csak abban az esetben lehetne <span> </span>egy érdekütközés a másik számára is elfogadható, ha számára érthető és tudható, miért nem hallgattam végig , számíthat-e rá hogy később megvalósul, amit szeretne. Ámde ezzel a lehetőséggel én még nem nagyon <span> </span>találkoztam, tehát ez nem működik. Vagyis: a működésképtelen magatartás-recept, ha mindenki a saját szabadságát tartja szem előtt.</span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size: 14.0pt;line-height: 115%;font-family: 'Book Antiqua','serif'">Mert: jogod van<span>  </span>csak addig hallgatni a másikat, amíg érdekel a téma. És nincs jogod neheztelni azért, ha valaki azt mondja, tovább már nem érdekli a mondandód. Azt hiszem, ez így igazságosnak tűnik, merthogy<span>  </span>mindketten saját érdekünket képviseljük,<span>  </span>amelyet a legjobban ismerünk.</span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size: 14.0pt;line-height: 115%;font-family: 'Book Antiqua','serif'">Valójában azonban<span>  </span>végső soron valamiféle<span>  </span>esetlegesség, de főleg a felek valamelyikének erőszakossága dönti el, ki kit hallgat meg és ki kezd el ásítozni a másik mondandója közben. Ha megpróbálunk számítani rá, mit gondol, érez vagy szeretne a másik, akkor is fennáll a tévedés kockázata. (ha minden áron saját jogainkat akarjuk érvényesíteni, <span> </span>legelsősorban azt kockáztatjuk, hogy a beszélgetés létre sem jön. ) Ha nem ismerjük meg, nem tudjuk a másikat kiszámítani, , semmilyen együttműködés nem lehetséges, hanem félni kezdünk egymástól. Nem beszélve arról, hogy<span>  </span>saját helyzetünket is csak a másik szempontjainak ismeretében tudjuk meghatározni: erőlködjek, hogy meghallgassanak? Vagy <span> </span>jobb, ha várok egy kicsikét ? <span> </span>Vagy hallgatok és nem reagálok, mert amit hallgatok, annak megvitatása <span> </span>túlságosan is ellenemre van, csak parttalan vitákat generálna? ( manapság, amikor elvesztek az érvek, az emberek meggyőzhetetlenekké váltak, az utóbbi a jellemző:<span>  </span>a vita arra jó eszköz, hogy másokat megerősítsünk tévedésükben.)</span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size: 14.0pt;line-height: 115%;font-family: 'Book Antiqua','serif'">Az önérvényesítő stratégia, amit manapság az emberekbe sulykolni próbálnak, ezzel a problémával nem tud megbirkózni: nem lehetünk többé biztosak abban, hogy partnerünk betart-e<span>  </span>bizonyos szabályokat. A kiszámíthatatlanság pedig szorongást, gyanakvást<span>  </span>ébreszt. Én az önérvényesítő stratégiát, amely amúgy a túlélés egy technikája, egyszerűen gátlástalanságnak nevezném, mely a kalandorok, diktátorok egy jellemző tulajdonsága.</span></p> <p class="MsoNormal">Ha valaki neked kedves és fontos, akkor fenébe az önérvényesítő stratégiákkal!</p> <p class="MsoNormal"><a href="https://levendulas.cafeblog.hu/files/2013/07/mehndi-design.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-333" alt="mehndi design" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/2013/07/mehndi-design-300x278.jpg" width="300" height="278" /></a></p>rich