1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/<strong>Balázs János  Rachmaninov 3.zongorahangversenyét játszotta a MÜPA-ban.</strong> <strong> <a href="https://levendulas.cafeblog.hu/files/2012/10/32764_450.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-312" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/2012/10/32764_450-300x187.jpg" alt="" width="300" height="187" /></a></strong> <strong>részlet egy Vele korábban készített interjúból:</strong> <strong> </strong> <strong>- Rachmaninov harmadik zongoraversenyébe sokaknak beletört már a bicskája, miért pont ezt a darabot választottad?</strong> <strong> </strong>- A Ragyogj! című filmet még kiskoromban láttam, és azóta is élénken él bennem a történet. A főszereplő zongorista számára óriási kihívás megtanulni a darabot, és én már akkor megfogadtam, hogy egyszer nekem is el kell játszanom. Most, hogy idejutottam, látom, hogy fizikailag és mentálisan is felemészti az embert ez a nagyon mély, zaklatott, zilált zene. Olyan intenzitású, hogy gyakorlás közben is gyakran előfordul, hogy elszakad egy-két húr. Néha órákig kell sétálnom, hogy kiszellőzzön a fejemből a darab, és mással is tudjak foglalkozni. Azt mondanám, hogy tízszer annyi munkám van benne, mint bármelyik másik műben, de megéri…                                         Amikor Cziffra 56-ban kijutott Magyarországról, elképesztő karriert futott be, és ennek a titka a virtuozitása mellett az volt, hogy minden darabot a saját utánozhatatlan stílusában játszott el. Soha nem próbáltam őt másolni, de törekszem rá, hogy ahogyan neki is, nekem is meglegyen a rögtön felismerhető hangom. Emiatt voltak is konfliktusaim, mert szeretek mindent a saját szájam íze szerint játszani, akkor is, ha áthágok egy-két szabályt. Azokat a szerzőket szeretem, akik hagynak szabadságot az önkifejezésre, az intenzív érzelmekre. Mert a közönség nem arra kíváncsi, hogy felmondjuk a leckét. Pontos legyen egy mikrocsip, de ne Rachmaninov.  rich