<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>levendulas</provider_name><provider_url>https://levendulas.cafeblog.hu</provider_url><author_name>amfortas</author_name><author_url>https://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/</author_url><title>Tudás az emberről ?</title><html>Mit tudsz igazából Magadról és az emberekről, akik körülvesznek?

Ha van benned késztetés és bátorság, hogy jobban utánagondolj, akkor támpontul itt egy állítás:  &lt;em&gt;a történelem során soha nem vált még ember olyan problematikussá maga számára, mint manapság.&lt;/em&gt;

Mintha egész jól hozzászoktunk volna dolgokhoz,… úgy teszünk, mintha megtanultunk volna együtt élni saját problematikusságunkkal, kiszorítjuk tudatunkból, mint valami zavaró gondolatot, amire nincs szükségünk, mert  ezek a fajta információk már nem férnek meg a fejünkben a máshoz szoktatott gondolkodásunkkal. Nem mintha így túlléptünk volna lényünk problematikusságán. Sokkal inkább tehetetlenségünk szimptómája ez, fásultsághoz hasonló , valamiféle belenyugvás a mindennapiságba, hamis realizmus, amelyből lassan már a tragédiák sem tudnak kimozdítani.   Tegnap egy gázmaszkos fegyveres tizenkét embert ölt meg a legújabb Batman-film vetítésén. A haját vörösre festő támadó állítólag Jokernek, Batman ellenségének tartotta magát. Egyébként csendes fiúnak ismerték, a coloradói egyetem doktori programjának hallgatója volt.  A friss hír után bukkantam a facebook-on erre a képre:

&lt;a href=&quot;https://levendulas.cafeblog.hu/files/2012/07/961.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-271&quot; src=&quot;https://levendulas.cafeblog.hu/files/2012/07/961-288x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;360&quot; height=&quot;375&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Sem nyakkendő, sem tetkó, viszont gázmaszk.  Lapozhatunk.

A politikusok és kiszolgálóik, a média elhiteti velünk, hogy problémáink a megélhetésről és érvényesülésről szólnak és, hogy a társadalom korrekt megszervezése, működési technikájának fejlesztése az, amiért életünket érdemes felhasználnunk, és hogy hát egy többé-kevésbé kényelmes és élménygazdag élet feltételeinek megteremtése törekvéseink netovábbja. Aki ezzel nem elégszik meg, az furcsa, gyanús, vagyis nem normális. Mert a norma: a többség által szabványosított életszemlélet. Márpedig ez egy demokratikus világ ( annak hisszük), ahol a közvélemény kellene eldöntse, mi  az igazság, mi a fontos, mi a szükséges.  (ld. még pl.: közízlés. - erre a szóra mondjuk, konkrétan hánynom kell)

A &lt;strong&gt;közvélemény&lt;/strong&gt;. A személytelen közvélemény és amelyet a legkülönbözőbb érdekek alakítanak, irányítanak, manipulálnak.  Ez a közvélemény értelmetleníti az emberi létezésre irányuló  valamennyi mélyebb problémát, értelmetleníti az emberi létezés problematikusságát, mert hisz ez a közvélemény mindenestül köznapi, a köznapiság pedig nem viseli el az effajta problematikusság súlyát. Menekül előle, (ahogy Te is) : megszokott feladataiba, szórakozásaiba, gügyögéseibe, konzumálási gumicsontjaiba, csak jaj, ne kelljen szembenéznie önmaga mélyebb valóságával!

„ Mondom néktek, kell, hogy még khaosz légyen az emberben, hogy táncoló csillagot tudjon szülni. Mondom néktek: bennetek van még khaosz!  Ó jaj! eljövend az idő,mikoron az ember már nem szül csillagot!”  Nietzsche Zarathustrájának jövendölése az „utolsó emberről” szóló figyelmeztetés, aki azáltal találja meg a boldogságot, hogy „vágya nyilát már nem veti az emberen túl” És a tömeg? „ tégy minket  ezekké az utólsó emberekké!” Zarathustra pedig elszomorodott. Nietzsche is pontosan tudta, hogy a tömeg problémamentességre vágyik, világosság (csillag) azonban csak a káosszal való küzdelemből születik. Az ember szellemi fejlődésére nézve az „utólsó ember” jelenti a legnagyobb veszélyt.

Mit tudsz igazából Magadról és az emberekről, akik körülvesznek?

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>