1.0levendulashttps://levendulas.cafeblog.huamfortashttps://levendulas.cafeblog.hu/author/amfortas-2-2-2/Van az életedben bizonyára olyan időszak, amikor a már kiépült, megszokott, biztonságot nyújtó keretek szűknek  tűnnek. Ekkor születik meg a váltásra való igény. A jelenlegi életed fojtogat. Ahhoz, hogy váltani tudj, fel kell add azt, ami biztos, (- bár perspektívátlan ) Az új élet szükségképpen ismeretlen, ezért kockázatos. Ekkor derülhet ki ugyanis jobbára, hogy az eddig kiépített élet biztonsága börtön, amely fogva tart. Túl sok nehézséggel jár a feladása! Ezért van az, hogy a nincstelenek gyakran rugalmasabbak, mint a megállapodott emberek. A magántulajdon helyhez-kötöttsége béklyó is egyben. <a href="https://levendulas.cafeblog.hu/files/2012/07/01.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-268" src="https://levendulas.cafeblog.hu/files/2012/07/01-300x209.jpg" alt="" width="300" height="209" /></a> Az elme elkezdi lebeszélni magát, csak a nehézségeket sorolja, míg végül az ember elgyávul, és inkább marad a pocsolyában. Ekkor kellene a lélekben felébrednie a szabadságvágynak. Felismerve a félelem és gúzsba kötöttség rabságát, egyetlen út van: elsöpörve a félelmet, szétzúzni mindent, ami az új élet útjában áll. Vállalva akár azt is, hogy a döntés milyen veszteségekkel járhat. A szabadság:  nem hagyni, hogy a körülmények fogva tartsanak.       Ó, azok a körülmények!!! Az emberek többnyire két lélekkel rendelkeznek, két irányba húzó erőtérben élik életüket. Ott él bennük a polgár, aki letelepedne, házban lakna, hivatalban dolgozna, családot alapítana. Ott él bennük a csavargó, aki egyre csak menne, vándorolna, miközben a letelepedés, ház, család, kötöttség idegen tőle. A kettős lelkű ember számára tehát ezért nincs megnyugvás. Számára egyetlen lehetőség van: dönteni, végérvényesen. Elköteleződni vagy az egyik, vagy a másik életforma mellett, és elfogadni, hogy közben ott fog sóvárogni benne a másik, az elutasított élet.  rich